Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Jaj, jaj, jaj!

Magára maradt az egykor oly népes város!

Olyanná lett, mint az özvegy.

Sírva sír az éjszakában, könny áztatja az arcát.

Gyászolnak Észak-Oszétia útjai, jajveszékelnek Beszlan terei,

kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak.

Szüzei szomorkodnak,

szemükből könny patakzik.

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

Az utcákon a földön feküsznek a gyermekek és a vének.

Szüzeim és ifjaim fegyvertől estek el.

Ellenségei reájuk törtek, álarcos terroristák kerítették be őket.

A gyermekeket mint vágójuhokat kezelték.

Falat emeltek köréjük, nem juthattak ki,

súlyos bilincsbe verték őket.

A játékokra bombát szereltek.

A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt.

A gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik.

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

Vadásztak rájuk, mint a madárra.

Verembe taszították őket, köveket dobtak rájuk.

Vakon botorkáltak a sötétben, vértől beszennyezve.

Ha felsírt egy kislány, golyószóróval hallgattatták el,

a kisfiúkkal saját vizeletüket itatták meg.

Minden léptüket figyelték, a szabadba nem mehettek ki.

Miért gyilkolták az iskolában a diákot és a diáklányt?

Miért lőtték fejbe az öreg tanárt?

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

A gyermekek álarcos terroristák kezébe estek,

a hatalmasok tehetetlenül nézték az erőszak diadalát.

Mintha az Úr is visszavonta volna segítő jobbját,

engedte, hogy rettegésben tartsák őket.

Meztelenül hevertek egymás hegyén-hátán,

jajszavukat nem hallotta meg senki.

Kint fegyver ölte meg őket, bent tűzhalál.

Szénné égtek a kicsiny testek.

Vér borította az ünnepre szánt fehér ruhákat.

A mezítelenül menekülő gyermekek hátukba kapták a gyilkos golyókat.

Édesanyák keresték rémülten kicsinyeiket,

apák tíz körömmel kaparták az üszkös romokat…

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

Az úgynevezett művelt világ sajnálkozva csóválja a fejét,

politikusok kezüket tördelve nyilatkoznak.

A televíziós társaságok műholdas kapcsolatot hoznak létre,

a tudósítók videotelefonon jelentkeznek be,

a média élőben közvetíti a tömeges halált.

Az esti híradó hosszan időz a szétroncsolt tetemeken.

A producer örül, hogy a műsor nézettségi indexe megugrik,

legfeljebb azért bosszankodik, hogy a rivális csatorna még szörnyűbb képeket szerzett be.

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

Hallod-e, Uram, hogyan gyalázkodnak,

mi mindent terveznek még ellenük?

Látod, Uram, milyen bosszúvágyók.

Szakállas harcos, amíg csak tölténye van, okádja a gyilkos tüzet.

Mellette fekete özvegy súgja: „Ne kíméld őket!”,

és keze már ott van a gyújtózsinóron.

Utolsó szavával azt hörgi: „Teérted teszem, hiszen így esküdtem!”

Jaj, prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged!

Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon,

hanem hiábavaló látomásokkal vezettek félre téged!

Tudjuk-e mondani: „Bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekednek!”?

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

Gyászol a város, jajgat a csönd.

Romokban a tanulás háza,

véres a padló, véres az ég.

Beszlan vénei némán ülnek a földön,

port hintenek a fejükre, zsákruhába öltöztek.

Földre hajtják fejüket Észak-Oszétia szüzei.

Rettegés és csapda lett a sorsuk,

osztályrészük pusztulás és összeomlás.

Szemük szüntelen könnyezik, megállás nélkül,

míg le nem tekint, és meg nem látja

a mennyekből az Úr.

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott

az Úr haragjának botja miatt.

Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.

Veséimbe eresztette tegzének nyilait.

Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott meg.

Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem.

Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét.

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig?

Miért hagysz el minket oly hosszú időn át?

Téríts magadhoz, Uram,

és mi megtérünk,

tedd újra olyanná napjainkat,

mint régen voltak!

Talán mégsem vetettél el minket végképp!

Uram, irgalmazz,

Krisztus, kegyelmezz,

Uram, irgalmazz!

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::