Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Jiddis, angol, német szó keveredik a magyarral. A több nyelven zajló beszélgetésekben egy kedvező megjegyzést minden bizonnyal az időjárás is kap, megérdemelten: az idén is kegyes volt a zsidó nyári fesztivál látogatóihoz.

A műfajilag sokszínű, zsidók és nem zsidók, magyarok, európaiak és tengerentúliak által évek óta „jegyzett” kulturális rendezvénysorozat immár elmaradhatatlan része a nyár utolsó és az ősz első hetének a fővárosban és több vidéki helyszínen. Sorrendben a hetedik alkalommal rendezték meg a zsidó nyári fesztivált augusztus 29-e és szeptember 5-e között a Budapesti Zsidó Hitközség Idegenforgalmi és Kulturális Központja rendezésében tradicionális – mint a Dohány utcai zsinagóga – és „profán” – mint például az Örökmozgó filmmúzeum – helyszíneken az ünnep és az emlékezés jegyében.

Kettős érzésvilág – öröm és gyász – szólalt meg Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatója megnyitóbeszédében. Öröm afelett, hogy ismét megünnepelhetjük a zsidó kultúra ünnepét, az európai zsidó kultúra napját, de bánat, mert ez az év a magyarországi holokauszt 60. évfordulóját is jelzi – tette hozzá a Mazsihisz vezető tisztviselője.

Az egyhetes rendezvény programsorozatából kiemelkedtek a dedikálásokkal, könyvbemutatókkal egybekötött könyvnapok – az eseménynek idén a Wesselényi utcai Wallenberg emlékpark adott otthont. Az öröm és a bánat itt szinte tapintható: a méltóságteljes, monumentális épület árnyékában vagyunk – a világ legnagyobb neológ zsinagógájának hátsó, színes mozaikablakain megcsillan a napfény. A park bejáratánál megtermett fiatal férfiak a posztoló rendőrökkel beszélgetnek, fekete pólójukon felirat: tűzszerész. A látvány vegyes érzéseket kelt magyarban és külföldiben egyaránt: jó, hogy így „vigyáznak ránk”, de miféle világban élünk, ahol a gonosszal mindig, mindenhol számolnunk kell?! A parkbéli ezüstfánál megállva azonban már tovatűnik a jelen – a szomorúfűz levelibe vésett neveket, halálozási dátumokat betűzgetem. Szakrális helyen vagyunk: pár méterre, bent, a zsinagóga körül sírkövek alatt nyugszanak a holtak, a kicsi színpadról klezmerzene szól. „Jó, hogy itt, az emlékparkban vagyunk, hogy idejönnek az emberek, de mást mond az ész és mást a szív…” – felel hogylétére vonatkozó kérdésemre kedves zsidó ismerősöm.

A könyv népe tehát ünnepel: könyvekkel, kiállításokkal, komolyzenei és színházi előadásokkal, Latabár- és Herzl-filmhéttel, kántorkoncerttel, kiállításokkal, hazai és nemzetközi hírességekkel, mint Marton Éva, Varnus Xavér, Tokody Ilona. A könyvkiadók az egyhetes rendezvénysorozatra időzítik köteteik megjelentetését. Igaz, 2004-ben a holokauszt-évforduló kapcsán sorra jelentek meg kordokumentumok.

A zsinagóga falának tövében, kis farekeszben talpalatnyi homok: egy darabka Izrael szent földjéből itt, a Wesselényi utcában. A Szochnut Hajehudit, magyarul Zsidó Ügynökség, a világ legnagyobb zsidó szervezete a „kiutaztató”: aki belelép a tálcányi homokba, lefotóztathatja magát, sőt oklevelet is kap róla, hogy augusztus 29. és szeptember 5. között Izraelben járt. A vállalkozó szelleműek egy kérdőívet kitöltve a valóságban is ellátogathatnak Izraelbe: a főnyeremény egy szentföldi utazás. E sorok írója is nekiveselkedett a feladatnak, abban a reményben, hogy igazi útibeszámolót is írhat majd az olvasóknak…

A fesztivál két érdekességet tartogatott még. Az egyik, hogy „Óvás!” címmel utcai fotókiállítást tekinthettek meg a járókelők a Dohány utcai zsinagóga árkádjai alatt. Az oszlopsor közé helyezett hatalmas, fekete-fehér képeken a régi zsidó negyed utcái, házai, boltosai, tovatűnt mindennapjai. A kiállítás célja rámutatni a negyed építészeti és kulturális értékeire, és megóvni, ami még megmaradt, de sajnos pusztulóban van. A másik ugyanennek a folytatása: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által jegyzett ,Rejtett kincsek című füzetecske, amely a gettóba, a régi pesti zsidónegyedbe invitál egy sétára. Oda, ahol „sejteni és tudni lehet, hogy volt egy másik élet, hogy innen sok embert hurcoltak el táborokba, és hogy helyben is nagy mészárlások történtek…” (Konrád György ajánlása)

A nyár végi nap melege marasztaló, búcsúzóul még veszek egy flódnit a kijáratnál, a híres zsidó cukrászcsaládnál. Shalom, legyen békesség mindannyiunkkal.

Kőháti Dorottya

::Nyomtatható változat::