Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az új uniós tagországok „vallási portréit” mutatja be egy sorozatban a Glaube und Heimat nevű német protestáns egyházi hetilap. Hazánkkal kapcsolatban Jürgen Henkel Lassú elvilágiasodás címet viselő cikkét olvashatták az érdeklődők. Hogy e sorokban mennyi igazság rejlik, azt kinek-kinek magának kell eldöntenie.

Magyarországgal kapcsolatban nyugaton sok – többnyire pozitív – klisé él a köztudatban. Valóban, Magyarországról – néhány szomszédos államtól eltérően – nemigen érkeznek kisebbségi vagy vallási konfliktusokról szóló hírek. Másrészt viszont tranzitország a prostitúció, a lánykereskedelem és a pornográfia számára.

A magyarokat vendégszerető, jó üzleti érzékkel megáldott és szorgalmas embereknek tartják. Az ország lakói büszkék gazdag történelmi múltjukra és az 1989-es politikai változások idején betöltött szerepükre. A magyarok öntudatosan közép-európainak vallják magukat. Mivel a lakosság többsége katolikus vagy protestáns, ellentétben a keletre és délre fekvő országokkal, itt húzódik a határvonal nyugati és keleti kereszténység között.

Magyarországon ma több mint száz vallási közösség van, közülük számos igen kicsi. A történelmi egyházakat a római katolikus, a református és az evangélikus felekezet, valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége képviseli. Államilag elismertek a nemzetiségi kisebbségek egyházai is, mint a Magyarországi Román Ortodox Egyház (püspöksége Gyulán található), de a szabadegyházak is, mint az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, a Hetednapi Adventista Egyház, továbbá Jehova Tanúinak Egyháza is. Az állam nyitott az egyházak iránt, intézményeiket is támogatja. A magyarok személyi jövedelemadójuk egy százalékát közvetlenül az egyházaknak ajánlhatják fel.

A valamivel több mint tízmillió állampolgár 52%-a – a 2001-es népszámlálási adatok szerint – római katolikusnak vallja magát. Az istentiszteleteket mintegy ötödük látogatja. Pontos számok csak a nagyobb egyházakról állnak rendelkezésünkre. 16% vallotta magát kálvinistának (reformátusnak), 3% pedig lutheránusnak (evangélikusnak). A zsidók száma a lakosság 0,1%-át teszi ki. 14,5% felekezet nélküli, 10% nem jelölt meg egyetlen vallási közösséget sem. Ezzel Magyarország is hozzájárul a katolikus népesség megerősödéséhez az Európai Unióban.

A Magyarországi Katolikus Egyház területe 14 egyházmegyére van felosztva, amelyekben harminc püspök van hivatalban. Az egyházmegyékben körülbelül 1900 pap szolgál, ehhez adódik még 23 rend mintegy 400 szerzetese, valamint 55 közösség 2600 nővére. II. János Pál pápa 1991-ben és 1996-ban látogatott ide, amit politikai szinten Magyarország „Európára való alkalmasságának vatikáni igazolásaként” értékeltek.

A magyar népesség már valóban nyugat felé tájékozódik, így a tendenciák is hasonlóak, mint a nyugati országokban: erősen csökken az egyházhoz való kötödés. A városokban ez szembetűnőbb, mint vidéken. Az egyházak érzik ezt a lassú elvilágiasodást, hiszen az emberek 65%-a városokban, illetve azok vonzáskörzetében él.

Sok magyar a kommunizmus negyven esztendeje alatt megtanulta, hogyan éljen Isten nélkül. Vidéken az egyházi struktúrák – mint oly gyakran – egyelőre sértetlenebbek. A temetőket szeretettel gondozzák, az istentiszteletek látogatottsága jó. De keleten, Budapest és a román határ között vasárnap, istentisztelet idején is lehet látni traktorokat a földeken, autószerelőket munka közben…

Virágzik a prostitúció és a leánykereskedelem. Magyarországot e tekintetben tranzitországként tartják számon. A pornóipar rég felfedezte Budapestet; a várost már „Nyugat Bangkokjaként” emlegetik. Az egyházak célzott akcióikat, a keresztény nevelést, képzést, valamint az igehirdetést állítják szembe ezzel a tendenciával.

A Magyarországi Evangélikus Egyháznak három egyházkerülete van (budai, győri és pesti központtal), melyek élén egy-egy püspök áll. 320 gyülekezetben mintegy 300 lelkész szolgál.

Az ökumenére a katolikus egyház dominanciája jellemző. A történelmi egyházak jól tudnak együtt dolgozni. Katolikusok, reformátusok és evangélikusok közösen fordították magyarra a Charta Oecumenicát is, amely az európai egyházak egyre intenzívebb együttes munkálkodásának irányvonalait határozza meg. A hat elismert egyház képviselői ezt az iratot 2002 októberében írták alá.

Fordította: Gazdag Zsuzsa

::Nyomtatható változat::