Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. (…) Az Úr közel! (Fil 4,4–5)

Advent negyedik hetében az Útmutató reggeli igéiből az Úr érkezése felett érzett nagy öröm sugárzik, s a hét végére beteljesül a várakozás: megszületik a világ üdvözítője! Az adventi zsoltár így biztat: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” (Zsolt 100,2) Erzsébet dicsérő éneke szerint Keresztelő János is örült a Messiás testet öltésének: „…ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.” Összecseng ezzel Mária éneke is: „Az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, (…) mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas” (Lk 1,44.47.49). El is énekelhetjük a magnificatot (lásd: EÉ 38)! Heti igénkben Pál kétszer is mondja: „örüljetek” (Fil 4,4). Menjünk tehát lélekben az Úr elé örvendezéssel, mert ő a mi adventi örömünk igazi forrása! „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda” (Jel 5,5). Így teljesült be az ősi prófécia: „Fiatal oroszlán vagy, Júda…” és „Nem távozik Júdából a jogar” (1Móz 49,9.10). A nevében a testvéri szeretetet hordozó gyülekezet tagjainak ezt üzeni a szent és igaz: „Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” (Jel 3,11) Ha mi is tisztán megtartjuk, és továbbadva megőrizzük a reánk bízott evangéliumot, akkor nekünk is mondja Jézus: „…én szeretlek téged.” (Jel 3,9) Karácsony kapujában ismét ezt üzeni Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag, aki királyoknak királya és uraknak ura: „Bizony, hamar eljövök.” Tudod-e tiszta szívből vágyakozva mondani: „Jöjj, Uram Jézus” (Jel 22,20)? Eljövetelével beteljesültek az atyáknak adott ígéretek: „Örüljetek, népek, az ő népével együtt.” Pál adventi áldása elkísér minket is egészen Betlehemig: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel” (Róm 15,10.13). Szenteste azért örülhetünk, mert „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11)! Isten evangéliuma Pál tolmácsolásában így szól: Isten hatalmas Fia „Jézus Krisztus a mi Urunk, (…) aki test szerint Dávid utódaitól származott” (Róm 1,3–4). A Megváltó testi születéséről Máté szűkszavúan ad hírt: „»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek« – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23) Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy „az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét…” (Jn 1,14) Mikeás próféciája szerint a Messiás Dávid szülővárosából, a kenyér házából, a júdeai Betlehemből származik, s „a nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. (…) Ez lesz a békesség!” (Mik 5,3.4) Miért jelent meg Isten szeretetének ünnepén a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete az ő egyszülött Fiában? Pál válasza a miénk is lehet: „…az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit 3,7). Karácsony igazi ajándékát örömmel így köszön(t)hetjük: „Jézus Krisztus, dicsértessél, / Hogy érettünk megszülettél” (EÉ 154,1)!

Garai András

::Nyomtatható változat::