Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete. (Tit 3,4)

Az év utolsó hetében az Útmutató reggeli igéi Istenünknek a testté lett Igében megjelent új életre indító szeretetét hirdetik. Karácsony második ünnepén Isten „a Fiú által szólt hozzánk, (…) aki által a világot teremtette” (Zsid 1,2). Ő Isten utolsó szava az emberekhez; az első pedig ez volt: „kezdetben”. Jézus volt az Ige, „és a világ általa lett”. Az első karácsonyon az „Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” (Jn 1,1.10.14). István vértanú is látta megkövezése előtt „Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll” (ApCsel 7,55). Az Úr kegyelmes; ezt a jó hírt hordozza nevében János, aki Isten agapéjáról, régi-új parancsolatáról így tanít: „Aki szereti a testvérét, az a világosságban van…” (1Jn 2,10) János láthatta a mennyben az Izrael fiainak tizenkét törzséből elpecsételtek seregét (Jel 7), de a vértanúk megszámlálhatatlan sokaságát is minden nemzetből. Ők „a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak” (Jel 7,9). A testet öltött szeretetet e földön is láthatta a tanítvány, ezért tett bizonyságot róla: „…az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.” S most rajtunk a sor: „Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben…” Ennél többet talán nem is lehet mondani erről a kijelentett titokról: „Isten szeretet” (1Jn 4,14-16a)! A zsidókhoz írt levél szerzője hét ószövetségi igével igazolja a Fiú isteni méltóságát. Ezt a keresztény atyák a Niceai hitvallásban tömören így foglalták össze: „Hiszek az egy Úr Jézus Krisztusban, aki (…) született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, és általa lett minden.” Az angyalokról feltett kérdés számunkra már igenlő kijelentéssé változott: „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind?” (Zsid 1,14) Óév estéjén, visszatekintve az elmúlt évre, hálás szívvel mondhatjuk el: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8) Jézusnak az úrról – aki bármelyik éjszakai őrváltáskor visszatérhet – mondott példázata ez év utolsó estéjén aktuális figyelmeztetés mindannyiunk számára: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) A Szentírás szavai visszhangozzák vezérigénk üzenetét: „…sem halál, sem élet (…) nem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róm 8,38.39).

Kedves Bibliát és Útmutatót olvasó testvéreim! Az Úr 2005. évében is „amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala” (Kol 3,17)! Miért tehetjük ezt? Mert szabadító, megváltó Urunk, aki ma a Jézus nevet kapta, ezt olvasta fel: „az Úr (…) azért küldött el, hogy (…) hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18.19) A mi jövő évre szóló tervünk kezdődjön így: „Ha az Úr akarja és élünk…” (Jak 4,15) Te ez újévben is Bízzad Újra Életed Krisztusra! S ezt kérjük: „Jézus legyen jelszavunk, / Midőn egy új évbe lépünk!” (EÉ 182,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::