EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 51 - Új nap - új kegyelem (december 19-től)

Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Új nap - új kegyelem (december 19-től)

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel! Fil 4,4–5 (Zsolt 139,9–10; Lk 1/39–45/46–55/56/; Fil 4,4–7; Zsolt 130) Nem mindegy, hogy mi örömünk alapja. Ettől függ ugyanis örömünk mélysége, tartóssága, maradandósága is. Nem mindegy az sem, hogy mit nevezünk örömnek. Felszínes érzést vagy mélyen gyökerező lelkiállapotot. Karácsony hetének kezdetén ízlelgessük az evangéliumot, vagyis az örömhírt: az Úr közel. Ha megértjük, igazi örömünk lesz.

Jézus mondta: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Lk 10,21 (Zsolt 21,14; Jel 5,1–5; Lk 1,18–25) Mennyire a valóságtól elszakadva, saját gondolkodásmódunk szerint rendezzük be a világot… Nem ártana figyelnünk a gyökeresen más isteni világrendre. Arra, amelytől az emberiség eltért. Isten értékrendjében nem az emberi (szellemi vagy fizikai) teljesítmény, a bölcs (vagy annak látszó), nagy gondolatok a mérvadóak. Csak az a bizalom, amelyhez gyermeki hit kell. A szüleire önmagát a legnagyobb természetességgel rábízó gyermek az egyedül működőképes, sőt „örökélet-képes” életmodell.

Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba. Jn 3,19 (Zsolt 51,15; Jel 3,7–8.10–11/12/; Lk 1,26–38) A szürkületben, a sötétségben mindent el lehet rejteni. A legszörnyűbb tények is álcázhatók. De ha felvirrad a nap, vagy kigyúlnak a reflektorok, minden kiderül: a jó is, a rossz is. A világosság eljött a világba. Jézus a világ világossága. S ha még sokan igyekeznek is az árnyékba bújni, a még sötét területeket megkeresni, a világ a világosság felé tart. Eljött és eljön, hogy egyszer a teljes és örök világosság fényeskedjék nekünk.

Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten! Zak 8,23 (Mt 2,19–20; Jel 22,16–17.20–21; Lk 1,39–56) Egyedül nem megy. Ez az élet törvényszerűsége kicsiben és nagyban. De nem mindegy, hogy kivel, hogyan, hova, miért. Kivel tartunk, hogyan szövetkezünk, hova megyünk, miért fogunk össze. Urunk különös ajándéka az egyház. Nem a szervezet – az csak eszköz –, hanem a közösség. Amelyben együtt mehetünk, felé tarthatunk. Az aktuális feladat kettős: együtt járni azokkal, akikről tapasztaljuk, hogy velük az Isten, a többieknek pedig vonzó közösséget kínálni, hogy átélhessék – útközben, mindennap –, hogy velünk az Isten.

Íme, az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bűnösnek mondani? Ézs 50,9a (Lk 1,38; Róm 15,8–13; Lk 1,57–66) Nem az átvilágító hatóság, nem is emberi bíróság, sem pedig mások ítélete tesz igazzá, hanem Isten felemelő jósága, megsegítő szeretete. Ha így tudnánk másokra tekinteni, és így néznénk a saját életünket is, más lenne a társadalom, a közösség, az egyéni élet is. Fontos, hogy az értékes emberi elvárásoknak, az emberi mércének megfeleljünk, ám ez csupán belépőjegy az életbe. Az örök életbe való belépéshez több kell: az isteni igazolás. Jézus óta, Jézusért ez is a miénk lehet. Nem azért, mert megérdemeljük, hanem azért, mert Isten nemcsak ismeri, hanem gyakorolja is a bűnbocsánatot. Megsegít – rendezi dolgainkat. Csak ez számít.

Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 1Jn 4,10 (Zsolt 8,6; Mt 1/1–17/18–21/22–25/; Róm 1,1–7; Lk 1,67–80) Van mit tisztázni a karácsony félreértései körül. Ahhoz, hogy az első karácsonynak köze legyen a mi 2004-es karácsonyunkhoz, végig kell gondolnunk, meg kell fontolnunk, hogy miért is beszélhetünk a szeretet ünnepéről. Isten szeretetét ünnepeljük ezekben a napokban. S ha valóban így van, akkor fog jutni – rajtunk keresztül – másoknak is.

Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak. Lk 2,17 (2Móz 23,1a; Mik 5,1–4a; Tit 3,4–7; Lk 2,1–14) A világ változott. Isten népének küldetése nem. Amikor mások bevásárlásról, karácsonyi ételekről, „értékes” ajándékokról, csillogó eseményekről beszélnek, nekünk a „kisgyermekről” kell és lehet szólnunk. Ő a mi reménységünk. Ő a mi igazi karácsonyi ajándékunk. Megtaláljuk-e az alkalmat, hogy róla beszéljünk? Nem nagy szavakkal, csupán csendesen örömteli tanúskodással: nekem ő a fontos, mert én is fontos voltam neki – hiszen ezért jött…

Hafenscher Károly (ifj.)


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem (december 19-től)
Új nap - új kegyelem (december 26-tól)
Liturgikus sarok
Mennyből jövök most hozzátok...
Élő víz
Advent, szeretet
Heti útravaló
Heti útravaló
Boldogságok az isteni boldogmondások margójára (Mt 5,1-2)
Egyházunk egy-két hete
Rejtőzködő adventi kincsek
Alberti "bővelkedések"
Egyházfegyelem
Püspöklátogatás
Keresztutak
Szlovák püspök Pesten
Tisztelet és méltóság az idősellátásban
A Szentföld várja a keresztény zarándokokat
"Otthon-szeretet" szolgálat
III. országos ökumenikus véradás
Testvérkapcsolatok a határon túl
Evangélikusok
Newton paróka nélkül
Járosi Andor
Lenyűgözött és felkarolt
A házsongárdi temetőpadon
e-világ
Küldjünk képeslapot interneten!
Keresztény szemmel
Mikor lesz végre karácsony?
"A szeretet nagyon nagy dolog"
Üzenet itthonról
Vétkeztünk! Ments meg!
Állandó várakozásban
Az adventről
Szent Miklós nyomában
Karácsony vigíliája 1944-ben
Az igazi szeretet
A hét témája
Adventi beszélgetés D. Szebik Imrével, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökével
Légy!
Üzenet Akárkinek
Adventi beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökével
evél&levél
Kedves Beatrix!
Tisztelt Szerkesztőség!
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Kedves nagytiszteletű Szőkéné Bakay Beatrix lelkész asszony és tisztelt Olvasók!
Teremtés és evolúció
Kedves kritikus Olvasóim!
Karácsony és teremtés
A tudomány felfedezi Istent
Idézet
A közelmúlt krónikája
Kreatív advent a múzeumban
"Behálózva"
Lelkészakadémia - avagy jó bornak is kell a cégér
Vallások a média tükrében
Jókai Anna Kelenföldön
A gömöri magyarság múltjának megőrzéséért
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Azarel és én
A korondi fazekasság értékei a Vármegye Galériában
Száznégy pravoszláv ikon
Zsedényi Lilla ikonkiállítása
Capriccio térben és időben
Chagall és a Biblia üzenete
"Én őt szolgálom - az egyetlen teremtőt"
Jászlak és betlehemek
A karácsonyi üveggömbök története
A vasárnap igéje
Zárkózottság helyett mindent szétfeszítő öröm
"Az aprókat áldd meg itt és mindenütt!" Lk 18,17
"Apás szülés"
Hívásunk van!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Minek az ünnepe a karácsony?
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2004 51 Új nap - új kegyelem (december 19-től)

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster