EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„A nagyobbik fiam tavaly szeptember óta óvodás. Kistestvére két hónappal korábban született, most nyolc hónapos, úgyhogy sok törődést igényel. Az egész család nagyon örült a kicsinek, beleértve a bátyját, Zolikát is. De mára minden megváltozott. Zolika agresszív az óvodában, sokat hisztizik, és a szobatisztaság terén is megbízhatatlanná vált. Időnként ilyeneket mond kistestvérére: »Minek nekünk ez a gyerek? Vigyétek innen, nem kell!« Előfordul, hogy indulattal tele fordul felé, de az sem ritka, hogy aranyos vele, babusgatja. Férjemmel sokat mondogatjuk neki, hogy ugyanúgy szeretjük őt is, mint Gáborkát, de ez nem sokat használ. Úgy szeretném, ha jó testvérek lennének! Mit tegyek?”

Kedves Aliz! Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni, hogy mindaz, amit leír, jól ismert jelenség a lélektan számára. Nem egyedi eset tehát az, amit Önök most kénytelenek átélni. A testvérféltékenység legkínzóbban általában az első gyermeket gyötri meg, hiszen ő az, aki egyetlen gyermekként élhetett szüleivel egy meghatározott ideig. Ha vendégek jöttek, akkor is ő volt a középpontban, minden figyelem rá irányult. Ajándékokkal halmozták el, mindenki az ő kegyeiért versenyzett a családban és a szülők baráti körében egyaránt. A csecsemő érkezésével azonban minden megváltozott. Milyen szívet szorongató látvány is az, amikor a babakocsit toló édesanya mellett tébláboló nagyobb gyerekre már ügyet sem vetnek az érdeklődő ismerősök, annyira eltelnek a csöppség látványával! Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a figyelem középpontjából kikerült gyermek mindenáron szeretne visszakerülni oda. Ha másként nem megy, hát úgy, hogy idegborzoló kijelentéseket tesz. De nem gondolja komolyan, hogy szabaduljanak meg Gáborkától. Ha a csöppség veszélybe kerülne, bátyja rögtön a védelmére kelne. Kedves levélíró testvérem ír arról, hogy Zolika babusgatja öcsikéjét. Ez is őszinte érzelmi megnyilvánulás. Az ambivalens érzések kisgyermekkorban nagyon erősek lehetnek a testvérek kapcsolatában. Emellett nem szabad megfelejtkeznie arról sem, hogy Zolika a dackorszak időszakát éli, nem is beszélve arról, hogy nemrégiben kezdte az óvodát.

Úgy érzem, az a tény, hogy nagyobbik gyermeke két hónappal öcsikéje megszületése után óvodába került, aláásta érzelmi biztonságát. Természetes a szülőknek az a vágya, hogy gyermekeik jó testvérek legyenek, és szeressék egymást. De a szeretetet mégsem lehet kikényszeríteni! Levelében olvasom, hogy férje és Ön sokat beszélnek arról Zolikának, hogy „őt is ugyanúgy szeretik, mint Gáborkát”. Őszintén meg kell mondanom Önnek, hogy a „mondogatás” semmit sem ér. Kérem, legyen több ideje nagyobbik gyermeke számára! Elalvás előtt énekeljen neki, olvasson mesét, imádkozzanak együtt! Meglátja, hogy a testvérféltékenység csillapul, ha gyermeke megérzi, hogy ő is „egyetlenegy” az Önök számára. Jó, ha édesapja pedig érzékelteti vele, hogy ő már milyen okos és ügyes, megkérve őt, hogy édesanyjának segítsen annak a kis magatehetetlen apróságnak az ellátásában. „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” – vall gyönyörűségesen a testvéri szeretet áldásairól Dávid király (Zsolt 133,1).

És akinek több gyermeke van, vagy részt vesz a gyülekezet közösségi életében, az tudja, hogy valóban „csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor”. A testvérféltékenység, a rivalizálás mögött önző, irigy emberi természetünk kívánsága, hatalmi vágya húzódik meg. Ettől csak úgy szabadulhatunk meg, ha életünk Jézus Krisztusban újjá lesz. Az egyházban és egy (családi) házban is csak úgy lehet egység a testvérek között, ha mennyei Atyánk gyermekeiként élünk és az ő akaratát cselekedjük (vö. Mk 3,31–35).

Kedves Aliz! Én kerülném a büntetést, szidást Zolikával szemben, hiszen ez még jobban elmélyítené magányát, szomorúságát, veszteségérzését. Ellenben agresszivitását csillapítani kell szerető megértéssel, határozottsággal. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megtudja, mi a jó, és mi a rossz. Ugyanakkor vegyék komolyan, hogy most nehéz helyzetben van, ezért halmozzák el figyelmükkel! Szüksége van szülei gyengédségére, hogy enyhüljön a szorongása! A krisztusi szeretet légköre áldottá teszi a keresztény családot (Kol 3,18–25).

Az Úr adjon bölcsességet a neveléshez!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::