Keresztutak

Készülünk a nők 2005. évi ökumenikus világimanapjára 6.

Hozzászólás a cikkhez

„Hosszú idő óta boldogan készülünk minden évben a nők ökumenikus világimanapjának megünneplésére. Hatalmas ajándéknak tartjuk, hogy ezen a napon bekapcsolódhatunk a világ keresztényeinek imádkozó közösségébe. Idén különös izgalommal készülődünk erre a napra, hiszen most a mi három tradíciót képviselő ökumenikus közösségünk készítette elő az ünnepet: a katolikusok, az ortodoxok és a protestánsok.” – Így kezdődik Eva Walternek, a lengyelországi imanapi tanács elnökének köszöntője, aki évek óta aktív munkatársa az imanapi mozgalomnak.

Érdemes felfigyelni arra, hogy Európában épp Lengyelországban volt az első női világimanap 1927. március 4-én Lódzban, melyet baptista asszonyok rendeztek. A következő 1948-ban, Varsóban volt, ezt a metodista asszonyok készítették elő. Ezután tizenhárom év szünet következett. 1962-ben az evangélikus és a református egyház vállalta az imanap megszervezését ugyancsak Varsóban. Ettől kezdve megszakítás nélkül évente visszatérő és egyre terjedő ünneppé vált ez a szép, kora tavaszi alkalom. Egymás után csatlakoztak a mozgalomhoz a különböző felekezetek asszonyai, amíg 2002-ben megalakult a kilenc felekezetet képviselő imanapi bizottság. Ebben már római katolikus és görög katolikus asszonyok is jelen voltak.

Örömmel fedeztem fel az imanapról való híradás fent idézett szövege alatt az elnöknő mosolygó arcát. Régi, kedves munkatársam volt ő abban az időben, amikor magam is részt vettem a nemzetközi konferenciák munkájában. Utolsó emlékem sajnos szomorú róla. 1995-ben megérkezve a melbourne-i repülőtérre az első, akivel találkoztam, Eva volt. Vidáman üdvözöltem, ő azonban bánatosan azt mondta: „Nem vehetek részt a konferencián, indulok haza; most kaptam a hírt, hogy meghalt a férjem…” Hűséges munkája azóta is gazdagítja imanapi alkalmunkat.

Ismertetésem és készülésünk záró részében szeretném megemlíteni Areta Fedak művésznőt, aki az idei imanapi címképet készítette. Így magyarázza alkotását: „A fényt szeretném bemutatni ezen a grafikán. A Hegyi beszéd szavai ihlettek meg: »Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.« A háromszög a hegyet szimbolizálja, de emellett Isten gondoskodó, bennünket kísérő szemét is, s egy mai modern várost is. A fény a háromszög csúcsán a szent isteni titokra emlékeztet. Isten fénye átragyog a hegy felhőin, egyesíti és erősíti az embereket életükben és munkájukban. Isten világossága megtapasztalhatóvá teszi szentségét mindenki számára. A sötétkék szín az ökumené színe, a sárga tónus melegséget áraszt, az otthon melegét, a felhőkarcolók között pedig ott látható a kereszt.”

Készüljünk az alkalomra ezzel az imádsággal: „Istenünk, Te minden öröm forrása vagy! Jézus által ragyogó fényt árasztottál sötét világunkba. Engedd, hogy fényed tükröződjék minden szavunkban és tettünkben. Ámen.”

Befejezésül hadd adjam tovább a lengyel asszonyok meghívását: „Várjuk testvéreinket idei imanapunkra, amely idén is március 4-én kerül megrendezésre Magyarország sok ökumenikus közösségében.”

Keveháziné Czégényi Klára

::Nyomtatható változat::