Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Itt vagyok, tegye velem az Úr, amit jónak lát! 2Sám 15,26 (Lk 15,18; Lk 9,57-62; Ef 5,1-8a; Zsolt 34) Oculi a "szemek vasárnapja". Dávid király úgy tekint Istenre, mint akiről tudja, hogy egyedül látja, mi jó, és mindig csak azt cselekszi. Élete fordulópontján merész hittel kiszolgáltatja magát Isten döntésének: ha az szolgálja a jót - népe javát, a közjót -, akkor Isten biztosan megsegíti őt. De azt is elfogadja, ha nem segíti meg. Tudja, hogy ha Isten a számára sorsdöntő helyzetben nem az ő javára dönt, az is jó ítélet, a jó mellett való döntés lesz. Dávid tiszteletben tartja, hogy az ő személyes érdeke, uralkodói ambíciója és az Isten üdvterve szerint való jó nem feltétlenül esik egybe. Ezért kész eltekinteni személyes érdekétől az isteni tervbe illeszkedő és minden személyes érdek felett álló jó érdekében. Tudja, hogy végül neki is csak az válhat a javára, ami Isten akaratát szolgálja: hiszen az Istent szeretőknek minden a javára van.

Hétfő

Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. 1Móz 6,9 (Zsid 12,1; Lk 14,/25-26/27-33/34-35/; Lk 19,28-40) Nóé igazsága és feddhetetlensége is abban nyilvánul meg, hogy minden dolgában Istenre tekint, Isten akaratát keresi, neki engedelmeskedik. Nem kényszeredetten, hanem örömmel, hiszen szereti Istent, és tudja, hogy Isten bármit tesz, nem akar rosszat. Ezt jelenti, hogy "az Istennel járt Nóé".

Kedd

Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra! Zsolt 119,37 (Lk 6,41; Jób 7,11-21; Lk 19,41-48) Hiábavalóság mindaz, ami nem illeszkedik Isten üdvtervébe. Időlegesen talán örömét leli benne az ember, de nincs maradandó haszna, sőt inkább káros következményei vannak. A hiábavaló dolgok néha mégis ellenállhatatlan erővel vonzanak, tekintetünket nem tudjuk levenni róluk. Ezért kéri a zsoltáros, hogy tekintetét fordítsa el Isten a hiábavalóságról.

Szerda

Így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Jer 15,19a (Mt 28,19-20; Mk 9,38-41/42-47/; Lk 20,1-8) Jeremiás arról panaszkodott, hogy Isten újra meg újra eltűnik tekintete elől, olyan lett hozzá, mint a búvópatak. Ebből gondolja, hogy szolgálatára sem tart már igényt: hiszen hogyan hirdesse népének Isten akaratát, ha maga sem látja őt? Jeremiás halálosan komolyan veszi: nem állhat ki prédikálni, ha nem maga Isten adja a szájába az igét, amelyet szólnia kell. Mivel Isten látja, hogy Jeremiás kiállta a próbát, nem akar - a tőle kapott ige híján - saját gondolatait hirdető álprófétává lenni, megígéri, hogy ha megtér, újra szolgálatába fogadja.

Csütörtök

Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket. Péld 21,2 (Kol 3,23; Mk 8,10-13/14-21/; Lk 20,9-19) Az ember önmagát becsaphatja, de Istent nem lehet becsapni. Ezért az önvizsgálat - még ha hasznos is - soha nem lehet elegendő. Istent kell kérnünk, hogy vizsgálja meg szívünket, és tegyen késszé arra, hogy rólunk tett megállapításait elfogadjuk. Luther mindenkinek ajánlja, hogy a Galatákhoz írt levél 5. fejezetében a test cselekedeteiként felsorolt bűnlajstromban ismerjen magára. A tiltakozóknak pedig azt javasolja, tapintsák meg, hogy van-e testük, és ha úgy találják, hogy van, higgyék el, Pál az ő testük cselekedeteit sorolta föl.

Péntek

Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Péld 3,7 (Kol 2,3; Mt 10,34-39; Lk 20,20-26) Az ószövetségi bölcsességirodalom többször ismétlődő alaptétele: "A bölcsesség kezdete az Úr félelme." (Zsolt 111,10; Péld 1,7; Péld 9,10; Jób 28,28) Oculi vasárnap hetének témáját is így foglalhatjuk össze: Isten szerint csak akkor leszünk bölcsek, ha - a zsoltároshoz csatlakozva - szemünkkel szüntelenül az Úrra nézünk (Zsolt 25,15), őt keressük, hogy megértsük akaratát, és meg is cselekedjük azt.

Szombat

Tanulmányozd éjjel-nappal a törvénykönyvet, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami meg van írva benne. Józs 1,8 (2Thessz 2,16-17; Lk 17,28-33; Lk 20,27-40) A törvénykönyv Mózes törvényét, az Isten és népe közötti szövetség könyvét jelentette. Izrael ebből ismerhette meg a szövetség rá vonatkozó feltételét, az Isten parancsainak való engedelmességet. A velünk kötött, új szövetség záloga viszont a megfeszített Jézus Krisztus. Szüntelenül őrá kell tekintenünk, hogy sebein - mint nyitott könyvön - keresztül felismerjük bűneink súlyát és ítéletét, ugyanakkor Isten irántunk való könyörülő jóságát, bűnbocsátó kegyelmét is.

Véghelyi Antal

::Nyomtatható változat::