A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Ez a vékony könyvecske, amely mindössze ötszáz bejegyzést tartalmaz, a kegyességtörténet értelmében nem hasonlítható sem valamiféle „lelki naplóhoz”, sem pedig azokhoz a töredékekhez, amelyeket Pascal hagyott ránk a Pensées-ben. Inkább azt mondhatnánk, hogy inkább „egy függőlegesen nagyon stilizált, tartalmilag viszont kellően titkosított gondolati sűrítmény”. Talán a magyar „misztikus”, a végsőkig egyszerűsített fogalmazásmóddal, de lényeglátón dolgozó Pilinszky János elmélkedéseihez és verseihez lehet hasonlítani stílusát. Vagy ahogyan dr. Hafenscher Károly egy vele folytatott beszélgetésem során megjegyezte: ezek a gondolatok esti elmélkedések termékei, az Istennel folytatott esti beszélgetések értékes lecsapódásai.

Az Útjelző Hammarskjöld hitbeli fejlődésének történeti dokumentuma. Egy felelősségében, emberségében, politikus voltában Isten előtt álló lélek belső tükre ez a könyvecske, aki minden pillanatban „coram Deo”, Isten színe előtt tudta magát.

Henry P. van Duren holland elemző szerint Hammarskjöld igazi reneszánsz személyiség volt a huszadik század közepén. Kezdjünk hát megismerkedni Útjelzője Istenre figyelő gondolataival, amelyet hazánkban mindeddig nem jelentettek meg! Legfőbb ideje lenne pótolni ezt a hiányosságot.

Az első feljegyzések még 1925–1930 között születtek, az uppsalai egyetemi években. Gondolatait, benyomásait, reflexióit hol prózában, hol szabad versben írta.

Valami hajt előre,

Az ismeretlen földre…

Elérkezem-e valaha is oda?

Ahol az élet fakad,

Egy világos, tiszta hang szólít

A Csendben

Mindig jön valaki, aki kérdez.

Én ott leszek,

Ahol az élet egyre halkul –

Világos, egyértelmű hangként

A hallgatásban.

Holnap találkozunk,

A halál és én.

Küzdelemre emelt dárdámmal, éberen várom.

Továbblapozva feltűnik az a téma, amely egész további útján végigkíséri, s megannyi változatban újra és újra visszatér: az áldozat témája. S rögtön utána az elfogadott halál, a bonhoefferi értelemben vett végső dolog, mely ha a helyére kerül, minden más is szépen elrendeződik.

Mosolyogva, figyelmesen,

megvesztegethetetlenül –

Teste fegyelmezett és tagolt.

A Férfi, aki azzá vált, amivé csak tudott,

S az volt, ami.

Minden pillanatban készen,

Hogy mindent egybefogjon egy egyszerű

Áldozatban…

A páratelt, foglyul ejtő életdzsungelből, ahol harc dúl a tekintélyért, a hatalomért, az előnyökért, csak egy kivezető út van – ugyanígy a téged körbezáró, fojtogató akadályokból, amelyeket te jelentesz magadnak. Ez az út: mondj igent a halálra!

::Nyomtatható változat::