Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A televízióreklámokban naponta találkozhatunk a legújabb és legjobb gyógymódokkal, de az igazság valójában az, hogy nincs még egy olyan hatásos gyógymód, mint a bátorítás. Gyógyító hatása felemeli a csüggedőt, vigaszt nyújt a fájdalmaktól szenvedőnek, és újra életre kelti a reménységet.

A világ tele van elszomorító dolgokkal: egy túlterhelt bankszámla, rossz egészségi állapot, a szeretett személy elvesztése, az előléptetésből való kimaradás, fizikai és szellemi fáradtság, kimerültség, nem teljesített kötelezettségek és be nem tartott fogadalmak… Az ezekhez hasonló, elkedvetlenítő eseményeket könnyen egy méhecske szemével nézzük, és sokkalta nagyobbnak becsüljük a kelleténél. Végül minden torzzá és a valóságtól elrugaszkodottá válik.

Valaki egyszer nagyon bölcsen azt mondta: „Az, aki elcsügged, Isten szerepét saját kis ťösszezsugorítottŤ modellje szerint méri, és az ő határtalan hatalmát az aggodalmaskodás határai közé szorítja.” Más szavakkal: ahelyett, hogy hinnénk, hogy Isten életünk minden területén a gondunkat viseli, és reménységeinken, várakozásainkon fölül megtehet mindent, mi úgy döntünk, hogy csak azokkal a dolgokkal kapcsolatban helyezzük az Úrba a bizalmunkat, amelyeket korlátozott értelmünkkel fel tudunk fogni.

Valahányszor nyomott hangulatba kerültem életem során, és „a béka feneke alatt” éreztem magam, egy barátom négy kis „pirulát” (bölcs tanácsot) adott nekem, hogy naponta négyszer „vegyem be” bizalommal. Ezeket a „bátorító tablettákat” reggel, felkelés után, ebéd előtt, vacsora előtt és közvetlenül lefekvés előtt kellett beszednem. A csüggedés és a sikertelenség érzésének fokozódása esetén „bátorító orvosom” azt javasolta, hogy emeljem az adagot. Olyan lelki receptet kaptam tőle, amely egy régi, az idők próbáját kiálló könyvnek, a Bibliának az ígéreteire épít.

1. Vess egy rövid pillantást elkeseredésed tárgyára, de bizonyosodj meg arról, hogy – túlságosan a kis dolgokból fakadó problémákra koncentrálva – nem nagyítod föl az apróságokat. A Biblia így ír erről: „Miért csüggedsz el lelkem, és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.” (Zsolt 42,6; Károli-fordítás)
2. Tekints figyelmesen önmagadra. Barátom tanácsa szerint légy kritikus saját hangulatoddal szemben: „Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.” (Péld 15,15; Károli-fordítás)
3. Nézz hosszasan Istenre, mennyei édesapádra, aki még nálad is jobban ismeri szükségeidet. Ahogy az Írásban ígéri: „Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.” (Jer 33,3; Károli-fordítás)
4. Tárd szélesre lehetőségeid ablakát, mintha a saját Mount Everestedet másznád meg – a nagy kihívás az, hogy szembe merj szállni nyomasztó félelmeiddel. „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” (Fil 4,13; Károli-fordítás)

Mikor jelentős problémákkal és félelmetes helyzetekkel szembesülsz, könynyű elkeseredni, és levonni a gyors következtetést: „Nem tudom megcsinálni.” Az igazság az, hogy egyedül a mi képességeinkkel és erőnkkel valóban nem fog sikerülni. De arra ébredtem rá, hogy Isten sokszor megenged nehéz időszakokat, hogy emlékeztessen a titokra: az, hogy életünkben elérünk-e sikereket – az üzleti életben, családunkban és személyes elfoglaltságaink közepette –, nem az önbizalomtól, hanem az Istenbe vetett bizalomtól függ. Jn 15,5-ben Jézus ezt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

Robert D. Foster (Forrás: Monday Manna)

::Nyomtatható változat::