e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Környezeti nevelési módszertani továbbképzést szervezett egyházi ifjúsági vezetők számára a Védegylet és a Nádasdy Alapítvány április 8–10. között Püspökszentlászlón. A rovatunk hasábjain korábban már beharangozott rendezvényről Jávor Benedek szervezőt, a Védegylet munkatársát és Tompa Mihály résztvevőt kérdeztem.

– Honnan jött a képzés ötlete?

– A Védegylet 2001-ben Dobogókőn önállóan, 2002-ben Nádasdladányban pedig a Nádasdy Alapítvánnyal közösen szervezett konferenciát a környezetvédelem, a környezeti nevelés témakörében – mondta Jávor Benedek. – Dobogókőn a civil szervezetek és a különböző vallások vezetői képviseltették magukat, egy évvel később pedig már kifejezetten a történelmi egyházakra fókuszáltunk. Teológiai alapokról kiindulva azt a kérdést vizsgáltuk, hogy keresztény hitünkből fakadóan miért kötelességünk a környezet iránti felelősség felvállalása, sőt az aktív szerepvállalás. A két konferencia után azonban megfogalmazódott, hogy szeretnénk szélesebb réteget megszólítani. A jövő egyházát a mai fiatalok alkotják; a fiatalok elérésének leghatékonyabb módja pedig az, ha az ifjúsági vezetőket képezzük, a „tanítókat tanítjuk”. Az első többnapos képzést 2003 nyarán, a másodikat az idén, április elején tartottuk.

– Kik voltak a résztvevők?

– Elmondható, hogy a résztvevők köre több tekintetben is igen összetett volt, és ez nagyban színesítette az együtt töltött három napot. Az egész hétvége – az előadók kiválasztását is beleértve – az ökumené jegyében telt. A társaság az életkort tekintve is igen vegyes volt, zömében 20–35 éves fiatalok voltak együtt, de az 50–60 éves nemzedék is képviseltette magát. A programot úgy állítottuk össze, hogy a részvételhez nem volt szükség előképzettségre. Néhányan már korábban is foglalkoztak a vallás és az ökológia összefüggésének témakörével, mint például a budai ciszterci plébánia képviselői. A résztvevők nagy része az egyházi ifjúsági munkában tevékenykedik, de többen az iskolai oktatásban szeretnék hasznosítani az itt szerzett ismereteket.

– Milyen segédanyagok álltak a résztvevők rendelkezésére?

– Minden résztvevő kézhez kapta a Védegylet kiadásában tavaly megjelentetett Felelősségünk a teremtett világért című dokumentumgyűjteményt, valamint egy környezeti nevelési oktatócsomagot CD-ROM formájában. A korábbi konferenciák anyagai a Védegylet honlapján nagyrészt megtalálhatók, és tervezzük ezeknek az anyagoknak a folyamatos bővítését is.

– A képzés után tartják-e a kapcsolatot a résztvevőkkel, vannak-e visszajelzések a programról? Tervezik-e a képzés folytatását?

– Természetesen nagyon fontosak a visszajelzések, hiszen ezek alapján tudunk változtatni mindazon, amin szükséges. Kapacitás hiányában a korábbi konferenciák résztvevőivel nem sikerült annyira aktívan tartani a kapcsolatot, amennyire szerettük volna. A program fontos eleme volt, hogy – a harmadik nap végén – egy-egy konkrét ötletet kellett a résztvevőknek kis csoportokban kidolgozniuk; ez lehetett például egy nyári tábor vagy évközi program terve. Az elkészült munkákat aztán közösen is értékeltük. Ezt azért tartom nagyon hasznosnak, mert később a saját közösségekben ezeket az ötleteket meg is lehet valósítani.

A tapasztalatok alapján úgy gondoljuk, hogy a képzést érdemes folytatni. Ez nagyban függ a rendelkezésre álló forrásoktól, a pályázati lehetőségektől. Terveink szerint a következő képzést jövő nyáron indítjuk.

– Hol hallott a képzési lehetőségről, és miért döntött úgy, hogy jelentkezik? – fordultam Tompa Mihályhoz.

– A konferenciáról a kezdés előtt egy héttel egy ismerős pécsi családtól értesültem e-mailben. Mivel régóta foglalkoztat a környezetvédelem kérdése, egy éve pedig közelebb kerültem az ifjúsági neveléshez is – az eredeti végzettségem informatikus –, úgy gondoltam, ez a három nap hasznos lehet számomra.

– Milyen munkát végez az ifjúság körében?

– PHARE-támogatás keretében Rajtad múlik címmel egy gimnáziumi programot folytatunk Zalaegerszegen, az egészséges életmódra, a családi életre való felkészítésre helyezve a hangsúlyt. Ebbe beletartozik a környezetvédelem kérdése is, amely, úgy látom, ma már egyre inkább érdekli a fiatalokat.

Ezenkívül egy családos plébániai közösségnek is tagja vagyok, amelyben tizenegy családhoz közel negyven gyerek tartozik. E körben a nyári táborozások alkalmával – feleségemmel, illetve más szülőkkel együtt – tematikus programokba szoktuk bevonni a gyerekeket és a fiatalokat.

– Ezek szerint több helyen is tudja majd hasznosítani a három nap alatt szerzett ismereteket és tapasztalatokat…

– Így van. A város távlati céljai között szerepel egy egészségnevelési központ létrehozása, ebben helyet kapna a környezettudatosságra való nevelés is. A tervek szerint már a központ építésénél, energiaellátásánál is figyelembe vennék ezeket a szempontokat. A plébániai közösség évente szervez családos táborokat, ahol a jövőben szintén lehetőség nyílhat egy ilyen tematikájú program összeállítására.

– Milyen élményekkel tért haza a képzésről?

– A gyönyörű helyszín kiválasztása – a Zengő közelében – nagyon jól illeszkedett a programhoz. Kiemelem az evangélikus előadókat: Kovácsné Tóth Márta és Béres Tamás előadása valóban nagy élményt jelentett számomra. A három nap jó alkalom volt az együtt gondolkodásra, és a résztvevők reménység szerint saját elképzeléseik és ötleteik megvalósításához később is segítséget kapnak majd egymástól.

JCsCs

::Nyomtatható változat::