Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 19
- Heti útravaló
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Heti útravaló
Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32)
Húsvét ünnepe után a hatodik héten az Útmutató reggeli igéi a földön szolgáló gyülekezet sorsáról tudósítanak. Pünkösd böjtjében a Lélek ígéretét elnyert keresztények Dáviddal együtt így könyöröghetnek: Exaudi! „Halld meg, Ur am, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!” (Zsolt 27,7) A választ Pál és Jóel együtt tolmácsolja: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,13; lásd még: Jóel 3,5) Jézus nem hagyja árván tanítványait: „Amikor eljön a Pártfogó, (…) az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek…” (Jn 15,26–27) A Pártfogó védőügyvédje mindazoknak, akik – az üldözések ellenére is – Isten mellett döntenek. Reformátorunk számára az igazság Lelke: Vigasztaló, „aki a megszomorodott szívet Isten iránt megvidámítja, jókedvre derít, mert hiszen arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, s Isten ránk mosolyog”. Pál a Szentháromság Istent dicsőíti, s úgy tartja: a földön szolgáló gyülekezet fő feladata az, hogy Krisztus szeretetének megismerése révén jusson el az Atya teljességére az ő Lelke által (Ef 3,14–21). Az Úr lelke ezt üzeni prófétája által a fogságba vitt népnek: ha hazaérkeznek, „új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet. (…) Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek” (Ez 11,19.20). A nagy megpróbáltatás idején „állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” (Lk 21,19), az örök életet – így bátorítja Jézus az ő követőit. Az Emberfia vallástételre biztatja barátait, és mennybemenetele után sem hagy minket magunkra: „…ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.” (Lk 12,11–12) Az Isten Lelkének eljövetelét váró tanítványok az áruló Júdás csúfos halálával megüresedett helyet egy szemtanúval töltötték be, s „a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt” (ApCsel 1,26), hogy Izrael minden törzse jelképesen képviselve legyen a küldöttek között. Jézus harmadik szava így hangzott a keresztről: „Asszony, íme, a te fiad!” (…) „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26–27); s János, a szeretett tanítvány új szeretetközösséget biztosított Máriának, otthonába fogadva őt. A pünkösdi Lélek kitöltése előtti napon a próféta ötödik látomása a lámpatartóról és a két olajfáról (Zak 4): előkép. „Nem tudod, mik ezek?” (13. vers) – „A felkenéshez használt olaj a Szentlelket jelképezi. Az uralkodó és a pap összefonódása végső soron a messiási Király-Papra mutat” (Magyarázatos Károli Biblia, 1301. oldal). A Szentlélek Isten temploma mi vagyunk (lásd: 1Kor 6,19; 3,16; 2Kor 6,16); de fel- és újjáépültünk-e már? Ahogy Zerubbábel befejezhette az ószövetségi templom újjáépítését a zárókő elhelyezésével, az Úr a templomává teszi az ő újszövetségi népét is, szintúgy „nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!” (Zak 4,6) Kérjük Luther énekének szavaival: „Jövel, Szentlélek Úristen, / Töltsd be szíveinket bőven…” (EÉ 229,1)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|