Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Szinte nyáriasan meleg időben avatták fel május 20-án Budapesten, a Széchenyi rakparton a 20. századi Magyarország egyik legkiválóbb gondolkodójának bronzból készült szobrát. Széri-Varga Géza szobrászművész nyitott könyv fölött ábrázolta a huszonhat évvel ezelőtt elhunyt tudóst. Szokatlan a műalkotás, amiként szokatlan az is, hogy valaki egyedül erkölcsi nagyságával és bölcsességével vívta ki az utókor háláját. A művészi alkotás felállítását több polgári szervezet támogatta erkölcsi és anyagi erejével.

Az ünnepséget megelőzően a Kossuth-nóta és más ’48-as dalok hangzottak el. A Himnusz eléneklése után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szólt 1956. november 4-éről, amikor a szovjet csapatok eltiporták forradalmunkat. Aznap a kormány minden tagja elhagyta az Országház épületét, csak az egy nappal korábban kinevezett államminiszter, Bibó István, a törvényes magyar kormány egyetlen képviselője maradt a helyén egy kicsiny, Dunára néző szobában, hogy legépelje történelmi jelentőségű nyilatkozatát, amelyben hitet tett a forradalom mellett, és felszólította az ország népét, a nagyhatalmakat és az ENSZ-et, hogy szolgáltasson igazságot hazánknak. A kiáltványt Hegedűs D. Géza színművész olvasta fel megrázó erővel.

Ezután Petri György Bibó István temetése című szabad versét hallgatta meg az ünneplő közönség Vallai Péter előadásában, majd a tanítvány, Kenedi János méltatta Bibó munkásságát. Végül a miniszterelnök és Bibó egykori társa, Göncz Árpád volt köztársasági elnök leleplezte a jeles műalkotást. Göncz Árpád ebből az ünnepi alkalomból jelentette be, hogy a Bibó István Közéleti Társaság Demokrácia Emlékérmet alapított. Az elismerést első alkalommal 2006-ban osztják majd ki.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::