A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Kevesebb mint egy hónappal a Júdás Alapítvány létrehozása előtt egy fegyveres fiú nyolc embert agyonlőtt, kettőt pedig megsebesített egy egyesült államokbeli indián rezervátum iskolájánál...

Az semmiképp nem mondható, hogy Júdás neve ne lenne/lehetne hangzatos szlogenje bármilyen kezdeményezésnek. Az már más kérdés, hogy milyen előjelek tapadnak e névhez, milyen állandó jelzők jutnak eszünkbe e név hallatán. Hordozója jelképe lett a kapzsiságnak, a hamisságnak, a gerinctelenségnek. Ezt a PR-fogást nyugodtan nevezhetjük jellemzően amerikainak.

Alapvetően két oldalról közelíthető meg a kérdés: az egyik értelemszerűen gyakorlati, a másik erkölcsi, morális. Tény, hogy az Egyesült Államokban olyan magasságokba emelkedett a fiatalkorúak körében elkövetett erőszakos cselekmények száma, hogy az amerikaiaknak cselekedniük kell, mégpedig hamar. Viszont nem kerülhetjük ki a problémát: mégiscsak árulásra, spicliskedésre biztat, még pénzt is kínál! Egy kamaszokból álló közösség ezt nem tűri, és akkor még szót sem ejtettünk arról a testi-lelki megtorlásról, amelyben az árulók vélhetően részesülni fognak.

Tévedés ne essék, nem a céllal van baj, az eszköz sántít csupán.

Cselekedniük kell, de nem így, nem harminc ezüstért. Mert még egy "csekélység": Júdás a "legfőbb Jót", Jézust árulta el, ezzel az ő és a saját halálát okozva. Az a diák azonban, aki veszélyes társát "adja fel", ellenkező előjelt ér el, életet, életeket menthet meg. Ez a probléma gyökere.

Ne nevezzük Júdásnak, ne adjunk pénzt érte; tegye, mert "vétkesek közt cinkos, aki néma". (Babits Mihály: Jónás könyve)

Kapi Dániel

::Nyomtatható változat::