Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 22
- Heti útravaló
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Heti útravaló
Krisztus mondja: Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16a)
Szentháromság ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli igéi Isten igéje hirdetésének és hallgatásának felelősségére irányítják a Biblia rendszeres olvasóinak a figyelmét. Az egyházi esztendő második fele sem ünneptelen Isten gyermekei számára. Megváltónk feltámadásának örömhíre ragyogja be már e földi életünket; mert aki halott volt, él örökkön-örökké, s üdvözíti a benne hívőket! Mivel a hit hallásból van, Urunk e heti figyelmeztetése sorsdöntő. A "névtelen", csak e világi javakat birtokló, gazdag ember és testvérei nem hallgattak Mózesre és a prófétáikra - ezzel önmagukat zárták ki az örök élet ünnepi lakomájából. Ábrahám kijelentése örök érvényű: "...az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül" (Lk 16,31); ezt a Feltámadott igazolja: "...aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem." (Lk 10,16b) A gazdagon is "szegény" ember bűne az volt, hogy nem szerette Lázárt, pedig "Isten szeretet", és "...aki szereti Istent, szeresse a testvérét is" (1Jn 4,16b.21)! Ezért "vigasztald bánkódó, beteg felebarátaidat. Segítsd őket lelki-testi javaiddal. Lásd, minden rád szoruló szegényben én közeledem hozzád, mondja az Úr. Enyéim..." (Luther) Mi meglátjuk-e magunk körül a "Lázárokat"? "Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, és elküldte őket maga előtt, (...) ahova menni készült." (Lk 10,1) Jézus ma is azonosítja magát tanítványai igehirdető, bizonyságtevő szolgálataival. Pünkösd után a missziói parancs minden kereszténynek szól, s küldetésünkön a heti ige a hitelesítő pecsét. Nem csak Bárúknak szólt a parancs: "...a böjt napján olvasd fel (...) az Úr igéjét" (Jer 36,6)! Jójákim király pedig példa arra, "aki titeket elutasít"; tehetetlen dühében elégeti Isten igéit, amelyek mégis szó szerint beteljesednek. Pál életének fő célja Isten evangéliumának a hirdetése, "mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot" (1Thessz 2,4). Pétert is így hívta el "lelki pásztornak" az Úr Jézus: "Kövess engem!"; az apostol csak így legeltetheti az Úr juhait. Gyakorlati pályaalkalmassági vizsgájának "mentő" kérdése háromszor hangzott el: "...szeretsz-e engem?" (Jn 21,15-19). Ki a legnagyobb a mindenkori lelkipásztorok között? A kijózanító válasz és a bátorító ígéret ez: "Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. (...) ...én rátok hagyom a királyságot" (Lk 22,27-28). Lehet színlelésből, irigységből, versengésből, számításból, nem tiszta lélekkel hirdetni Krisztust? Az evangélium érvényessége független annak továbbadóitól. Pál így ír: "Krisztust hirdetik, és én ennek örülök." (Fil 1,18a) S akik meggyőződésből végzik ezt, Dáviddal együtt mondhatják: "Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz." (Zsolt 13,6) "Az, aki / Hirdeti / S hallja itt az igét, / Adja néki szívét!" (EÉ 280,1)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|