Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Jézus Krisztus mondja: "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Lk 16,13 (Jón 2,9; Lk 14,/15/16-24; Ef 2,17-22; Zsolt 13) Az evangéliumban Jézus a hamis sáfár története után mondja ezeket a szavakat, amelyekkel Urunk a hűségünket méri le. Ez azt jelenti, hogy osztatlan szívvel egyetlen gazdánkként Istent kell szolgálnunk. Vigyáznunk kell, hogy Gondviselőnk semmilyen ajándéka ne váljék életünk uralkodó mammonjává.

Hétfő

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Zsolt 90,12 (1Thessz 4,14; Péld 9,1-10; ApCsel 8,4-25) Evangélikus temetések alkalmával a liturgikus imádságban sokszor elhangzik ez a zsoltárvers. A koporsó mellett állva látjuk csak, hogy milyen fontos ezt a bölcsességet megszívlelni; látjuk a számtalan embert, akik e nélkül céltalanul bolyonganak a világban. Mulandóságunk beismerése és életcélunk meglátása azonban bölccsé teszi az embert. Hiszen a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.

Kedd

József ezt mondta testvéreinek: Ne civakodjatok az úton! 1Móz 45,24 (Jak 1,19-20; 2Móz 2,11-15/16-22/23-25; ApCsel 8,26-40) József megbocsátott a neki rosszat akaró testvéreinek, mert az ártás szándéka mögött felismerte Isten tervét. Mindannyian úton, életúton vagyunk, amelyen nem válogathatjuk meg a rokonainkat. Akik Isten kezében tudják életüket, azok útjuk során minden kereszthordozás mögött felismerik Isten tervét. És ne felejtsük Jézus szavát, aki az istentiszteleti ajándéknál is fontosabbnak tartja a haragosok kibékülését!

Szerda

Járuljunk bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Zsid 4,16 (Zsolt 142,6; 1Sám 1,1-11; ApCsel 9,1-9) Akik nem vallják be, azok is érzik, hogy az emberi bűntudat feloldozást keres. Ha nem találunk megoldást, akkor csak bűnből bűnbe sodródunk. Mai igénk arra figyelmeztet, hogy a Megváltóhoz, Jézushoz kell fordulnunk, akinek a közelségében a bűnbocsánat révén megszabadulunk bűneink terheitől, és ezáltal megváltozik az életünk.

Csütörtök

Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben. Zsolt 90,14 (Lk 18,17; Mt 15,29-39; ApCsel 9,10-19a) A zsoltáríró mulandóságának tudatában kiált Istenhez. Azt kéri tőle, hogy ha már el kell múlnia ennek a földi életnek, ő maga szépítse meg jelenlétével napjait. Isten a hűségéről biztosított bennünket. De vajon mi komolyan vesszük ezt? Mi is hűségesek vagyunk hozzá? Luther úgy fogalmazott, hogy az egész életünknek naponkénti megtéréssé kell válnia.

Péntek

Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. Zsolt 74,12 (Róm 10,12; Lk 23,39-43; ApCsel 9,19b-31) Hitéletünkből és imádságainkból sokszor kimaradnak azok a visszaemlékezések, amelyek életünk egy-egy olyan pillanatára fordítják tekintetünket, amelyben különösen is megtapasztaltuk Istenünk csodáit. Ezekre nem azért van szükség, mintha Urunk olyan feledékeny lenne, hogy emlékeztetnünk kellene arra, amit tett; sokkal inkább nekünk van szükségünk e hitmélyítő pillanatokra, amelyek alázatra is hívnak.

Szombat

Jézus Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Lk 24,27 (Ézs 53,3a; Jer 31,/7/8-14; ApCsel 9,32-43) A csalódott emmausi tanítványoknak magyarázza Jézus mindazt, amit róla jövendöltek az ószövetségi iratok: csodálatos igemagyarázat lehetett ez. Hiszen nála van a kulcs Isten régebbi kijelentéseinek megértéséhez, mert ő minden kijelentésnek a teljessége. De ez fordítva is igaz: a régi isteni ígéretek is magyarázzák őt. Jézus csak azok számára érthetetlen, akik nem a róla szóló próféciák fényében szemlélik őt.

Menyes Gyula

::Nyomtatható változat::