EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 29 - Táboriták régen és ma

A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Táboriták régen és ma

A teljes egyenlőség és a közösségvállalás gondolata már jóval a 20. század előtt, az 1400-as években megjelent Husz János követőinek, a huszitáknak a gondolkodásmódjában. A husziták a lehető legszorosabb közösségben éltek együtt – majdnem úgy, ahogy a Mevisz idén tizennegyedik alkalommal megrendezett családos találkozójának résztvevői június 26-a és július 3-a között Bonyhádon.

Néhány nappal azután, hogy Husz Jánost 1415. július 6-án Konstanzban megégették, tanítványai Prágában felkelést robbantottak ki. A felkelők július 30-án elfoglalták a városházát, a tanácsnokokat pedig defenesztrációval sújtották – azaz kivetették őket az ablakon. Huszita prédikátorok hatására közel negyvenezer ember gyűlt össze Tabor (Tábor) hegyén. Vezetőjük a kisnemesi származású Jan Ziska lett. A hegyen megalapított városban teljes vagyoni egyenlőségen alapuló közösségben éltek az ott lakók. Bár a belső ellentétektől megosztott huszita mozgalomra az 1434-es lipanyi csatában Zsigmond király katonái súlyos vereséget mértek, a huszitizmus és kulturális hatásai nem tűntek el nyomtalanul… Már csak azért sem, mert a bonyhádi családos találkozó – vagy jobban mondva: családos tábor – résztvevői hasonló módon vállaltak közösséget egymással, mint a husziták egykoron.

A 15. századi Európa erősen tagolt, úgynevezett rendi társadalmában súlyos konfliktusokat okoztak a kiváltságos rendek, különösképpen a papok és a főnemesek privilégiumai. A jog előtti egyenlőség hiánya falként magasodott ember és ember – nemes és közrendű – közé. A társadalmi egyenlőtlenségek egyrészt szöges ellentétben álltak a krisztusi tanításokkal, másrészt pedig sok esetben gátat szabtak a testvéri, felebaráti szeretetnek. A husziták felismerték, hogy a rendi különbségek nehezítik a testvéri közösségek létrejöttét, ezért maguk között felszámolták mindazt, ami elválasztotta őket egymástól.

Az idők változnak, a demokratikusan működő európai államokban – többek között az 1776. július 4-én ratifikált Amerikai függetlenségi nyilatkozat és az 1789-es francia forradalom szellemében – minden ember születésénél fogva egyenlő. A ma emberét nem rendi különbségek, hanem más jellegű, hétköznapi gondok választják el egymástól. Az információs társadalomban általános jelenség a kapkodás, a rohanás, az idegeskedés. A családos tábor egy hete alatt azonban a résztvevőknek sikerült minden ilyen zavaró tényezőt kizárni a szállásul szolgáló bonyhádi evangélikus gimnázium kollégiumából. Úgy élhettek, mint a husziták egykoron Tabor hegyén – semmi nem választotta el őket sem egymástól, sem az Úristentől.

A feszített munkatempójú hétköznapok helyett mintha egy egész hétnyi vasárnap állt volna a táborlakók rendelkezésére… Hiszen minden délelőtt az Úr igéjének tanulmányozása állt a középpontban. A tábor vezetői szándékosan „angyalos történeteket” választottak a Bibliából minden délelőtti foglalkozásra, de nem kizárólag az igei bibliaórákon, hanem a kötetlen délutánok alatt is megtapasztalhatták a résztvevők az Úr angyalainak jelenlétét.

Ahogy arról a hetet jelképesen lezáró istentiszteleti alkalmon is szó esett: a résztvevők az egész hetet angyalok között tölthették a résztvevők. Mert nem csak az lehet angyal, aki fehér szárnyakon száll – angyalokká válhatnak hétköznapi emberek is. Az evangélium továbbadása már önmagában is angyallá tehet valakit, csodás képességek nélkül is. Rohanó világunkban pedig, amikor már lassan a családtagoknak egymásra sincs elég idejük, nagy örömhír, hogy Krisztusban közösségre lelhetnek a megfáradt családok is.

Arra, hogy milyen érzés volt huszitaként Tabor városában élni, legfeljebb történelmi feljegyzésekből következtethetünk. A bonyhádi családos tábor résztvevői azonban valami egészen hasonlót tapasztalhattak meg.

Chladek Tibor


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
Istentisztelet és gyülekezetépítés
Élő víz
Áramszünet
A csodálatos orgona
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Evangélikus pedagógusok országos találkozója
Templom - falak nélkül
Lelkészt iktattak Galgagután
A hálaadás és a találkozás ünnepe
Isten, a gyülekezet és a televíziónézők színe előtt...
1 + 5 ordináció, avagy a lelkészavatások hétvégéje
Keresztutak
Református konvent
A tehenek és a feszület
Ökumenikus lelkészi csendesnapok Balatonszárszón
Piliscsabán "a küldetésről"
A lehetséges lehetetlen
Evangélikusok
Hívására indultunk...
e-világ
Fülöp-szigeteki üzenet
2005. július 7.,London
Elegáns példa
A hét témája
Mire jó egy amerikai ösztöndíj?
Az angolszász és a magyar felsőoktatási rendszer
A közelmúlt krónikája
Táboriták régen és ma
590 éve égették meg Husz Jánost
Husz János emlékére
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Tényleg... miért hiszek?
Kisplasztikák nagymestere
Vers és zene együtt
Zsoltárok: itt és most
A vasárnap igéje
"Mégis-szeretetben" élni
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Szinglisors
Szószóró
Szenvedélyek: szenvedjek vagy éljek?
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 29 Táboriták régen és ma

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster