A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A teljes egyenlőség és a közösségvállalás gondolata már jóval a 20. század előtt, az 1400-as években megjelent Husz János követőinek, a huszitáknak a gondolkodásmódjában. A husziták a lehető legszorosabb közösségben éltek együtt – majdnem úgy, ahogy a Mevisz idén tizennegyedik alkalommal megrendezett családos találkozójának résztvevői június 26-a és július 3-a között Bonyhádon.

Néhány nappal azután, hogy Husz Jánost 1415. július 6-án Konstanzban megégették, tanítványai Prágában felkelést robbantottak ki. A felkelők július 30-án elfoglalták a városházát, a tanácsnokokat pedig defenesztrációval sújtották – azaz kivetették őket az ablakon. Huszita prédikátorok hatására közel negyvenezer ember gyűlt össze Tabor (Tábor) hegyén. Vezetőjük a kisnemesi származású Jan Ziska lett. A hegyen megalapított városban teljes vagyoni egyenlőségen alapuló közösségben éltek az ott lakók. Bár a belső ellentétektől megosztott huszita mozgalomra az 1434-es lipanyi csatában Zsigmond király katonái súlyos vereséget mértek, a huszitizmus és kulturális hatásai nem tűntek el nyomtalanul… Már csak azért sem, mert a bonyhádi családos találkozó – vagy jobban mondva: családos tábor – résztvevői hasonló módon vállaltak közösséget egymással, mint a husziták egykoron.

A 15. századi Európa erősen tagolt, úgynevezett rendi társadalmában súlyos konfliktusokat okoztak a kiváltságos rendek, különösképpen a papok és a főnemesek privilégiumai. A jog előtti egyenlőség hiánya falként magasodott ember és ember – nemes és közrendű – közé. A társadalmi egyenlőtlenségek egyrészt szöges ellentétben álltak a krisztusi tanításokkal, másrészt pedig sok esetben gátat szabtak a testvéri, felebaráti szeretetnek. A husziták felismerték, hogy a rendi különbségek nehezítik a testvéri közösségek létrejöttét, ezért maguk között felszámolták mindazt, ami elválasztotta őket egymástól.

Az idők változnak, a demokratikusan működő európai államokban – többek között az 1776. július 4-én ratifikált Amerikai függetlenségi nyilatkozat és az 1789-es francia forradalom szellemében – minden ember születésénél fogva egyenlő. A ma emberét nem rendi különbségek, hanem más jellegű, hétköznapi gondok választják el egymástól. Az információs társadalomban általános jelenség a kapkodás, a rohanás, az idegeskedés. A családos tábor egy hete alatt azonban a résztvevőknek sikerült minden ilyen zavaró tényezőt kizárni a szállásul szolgáló bonyhádi evangélikus gimnázium kollégiumából. Úgy élhettek, mint a husziták egykoron Tabor hegyén – semmi nem választotta el őket sem egymástól, sem az Úristentől.

A feszített munkatempójú hétköznapok helyett mintha egy egész hétnyi vasárnap állt volna a táborlakók rendelkezésére… Hiszen minden délelőtt az Úr igéjének tanulmányozása állt a középpontban. A tábor vezetői szándékosan „angyalos történeteket” választottak a Bibliából minden délelőtti foglalkozásra, de nem kizárólag az igei bibliaórákon, hanem a kötetlen délutánok alatt is megtapasztalhatták a résztvevők az Úr angyalainak jelenlétét.

Ahogy arról a hetet jelképesen lezáró istentiszteleti alkalmon is szó esett: a résztvevők az egész hetet angyalok között tölthették a résztvevők. Mert nem csak az lehet angyal, aki fehér szárnyakon száll – angyalokká válhatnak hétköznapi emberek is. Az evangélium továbbadása már önmagában is angyallá tehet valakit, csodás képességek nélkül is. Rohanó világunkban pedig, amikor már lassan a családtagoknak egymásra sincs elég idejük, nagy örömhír, hogy Krisztusban közösségre lelhetnek a megfáradt családok is.

Arra, hogy milyen érzés volt huszitaként Tabor városában élni, legfeljebb történelmi feljegyzésekből következtethetünk. A bonyhádi családos tábor résztvevői azonban valami egészen hasonlót tapasztalhattak meg.

Chladek Tibor

::Nyomtatható változat::