EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

"Szakmailag már elértem mindazt, amire tiniként vágytam. Kollégáim, ismerőseim irigyelnek. Anyagi biztonságban élek, és a kívülállók számára talán kiegyensúlyozottnak és boldognak látszom. Pedig huszonkilenc évesen még mindig a szüleimmel lakom, mert nincs társam. Szégyellem, hogy érintetlen vagyok, hogy soha nem volt udvarlóm. Ennek elsősorban az az oka, hogy csúnya és kövér vagyok. De persze időm sincs ismerkedni. Kérem, tanácsoljon nekem valamit, mert olyan zavar van bennem. De ne azt, hogy fogyjak le, mert azt már próbáltam…"

Drága Éva! A felületes olvasó talán nem érti, hogy segélykérő sorait miért éppen az Evangélikus Élet lelkigondozó rovatához postázta, hiszen az újságosstandok roskadásig tele vannak azokkal a női magazinokkal, amelyeknek a szerkesztői repesve várják az összetört női szívek levélbe öntött vallomásait. No és persze megoldást is kínálnak minden bajra.

Az egyik cikk harcos feministája váltig állítja, hogy szinglinek lenni márpedig jó. „Hiszek abban, hogy nem kell megadnom magamat a hímsoviniszták uralmának” – írja, miközben titokban arra vágyik, hogy szerető férj és népes gyermeksereg vegye körül… A másik cikk ellenben hosszasan taglalja, hogy a szinglisors igenis rossz. „Higgy a benned rejlő lehetőségekben, és soha ne add fel, mert valójában csakis rajtad múlik, hogy milyen az életed” – fogalmazza meg hitvallását a cikkíró. Felsorolja a csábítás fortélyainak teljes palettáját, sőt még a boszorkányok „szerelmi bájitalának” a fogyasztását is javasolja annak érdekében, hogy a „nagy Őt” becserkészhessük, és magunkhoz láncolhassuk.

És akkor még nem beszéltünk a legújabb diétákról, fitneszedzéstervekről és a plasztikai sebészet vívmányairól, amelyek valóságos „átváltozást” ígérnek. Sőt az egyedüli reménység fénysugarát villantják fel azok előtt a kétségbeesett lányok és asszonyok előtt, akik elhiszik, hogy akkor lesznek igazán boldogok, ha elérik vagy megközelíthetik a címlapmodellek mesterkélt üdeségét.

Természetesen nem mellékes dolog, hogy milyen külsővel járjuk végig életutunkat, és ha tehetünk valamit azért, hogy vonzóbb legyen a megjelenésünk, ne legyünk restek. De ne hagyjuk befolyásolni magunkat e világ istenének a hazugságaitól! Mert nemcsak testünk, hanem lelkünk és szellemünk is van. És nem a testünknél, hanem az elménkben kezdődik a megújulás. Először Istennel való kapcsolatunknak kell ahhoz rendeződnie, hogy azután emocionálisan, majd fizikai síkon is minden a maga helyére kerüljön. Meggyőződésem, hogy az igazi szépség nem más, mint a belső isteni rend és rendezettség kisugárzása.

„Csúnyán és kövéren” is lehet a Krisztus jó illatát permetezni és szépségét sugározni. Ezért eszemben sincs kedves levélíró testvéremet dietetikushoz, netalán szépségszalonba száműzni, sőt azt sem javaslom, hogy tárcsázza gyorsan egy társkereső iroda telefonszámát.

Engem nagyon megrendített az a mondata, amelyben így fogalmaz: „…olyan zavar van bennem.” Mert ahol zavar, rendetlenség, káosz van a fejekben, ott egyetlen társ tud segíteni: az áldott orvos, a mi Urunk és Megváltónk, a názáreti Jézus.

„…újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4,23) Minden embernek arra van szüksége, hogy megismerje Isten szeretetének, kegyelmének és dicsőségének a gazdagságát. Éva leveléből nem derül ki, hogy van-e lelkigondozója, gyülekezeti kötődése és az sem, hogy milyen a hitélete. Teljesen érthető, hogy így, a harminchoz közel szeretne férjhez menni, családot alapítani. De nagyon kérem, hogy mindenekelőtt az Isten országát keresse, és higgye szilárdan, hogy mindennek rendelt ideje van! Mert ha az Urat kérdezi, ő tudni fogja, hogy milyen kapukat nyisson meg Ön előtt.

Semmiképpen se szégyellje szüzességét, legyen tudatában annak, hogy ebben a szemérmetlen világban milyen érték a tisztaság. „Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek 8,4) Szabad, sőt kell kérnie az Urat, hogy mutassa meg az Önnek rendelt társat, de ahhoz is adjon erőt, hogy elviselje, ha életének erre a szakaszára még a társtalanság ideje van kiszabva.

Sokszor megtapasztaltam, hogy amikor az Úr előtt állva el tudtam szakadni azoktól a vágyaimtól, amelyekhez görcsösen ragaszkodtam, akkor – mint egy ajándékot – megadta nekem, amire vágytam. „Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32) Olyan csodálatos, amikor gyermeki bizalommal tudunk Atyánkra tekinteni, és minden javunkat tőle elkérni! Miért nem kiált a hit merészségével az Úrhoz, Éva? Előtte minden lehetséges, és olyan bőséggel árasztja ránk áldásait, amilyen bizalommal megnyitjuk előtte a szívünket.

Áldást kapni azt jelenti, hogy a nekünk rendelt helyünkre kerülünk. Kívánom, hogy ez mielőbb megtörténjék az életében! Ha lehetőséget ad egy találkozásra, mindezekről szívesen adok bővebb tanítást is. Írjon!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::