|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 32
- „Míg élek, előfizető akarok maradni”
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
„Míg élek, előfizető akarok maradni”
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Megkaptam az egyéni előfizetők részére elküldött előjegyzési lapot, amelyen az Evangélikus Élet jubileumi napjával kapcsolatos kérdések szerepeltek. Egészségi okok miatt nem tudok elmenni a tervezett találkozóra. Édesapám, aki az egyházashetyei gyülekezet gondnoka volt, a kezdetektől járatta az Evangélikus Életet és a Harangszót. 1970-ben bekövetkezett halála után is az „ő nevére” jött az újság, mivel ifjabb öcsémet is Ferencnek hívják. Míg élek, előfizető akarok maradni.
Sajnos a templomba csak akkor tudok elmenni, ha elvisznek. Mindig meghallgatom a televíziós és rádiós istentiszteleteket. Szomorú, hogy kis imaházunkban havonta egyszer van csak istentisztelet, és a látogatottsága akkor is kevés: hat-hét megöregedett ember. „Hol vannak a gyermekek?” – kérdezem én is, mint az újság egy korábbi cikke.
Jómagam a Pápai Református Nőnevelő Intézetben (Nátus) végeztem a polgárit, majd a tanítóképzőt is. Átéltem ott az államosítást. Hitoktatóm Dombi László volt. Minden ünnepen, vasárnaponként hosszú sor vezetett a Nátusból a Széchenyi utcában lévő templomba. Az itthon töltött ünnepek prédikációiról be kellett számolnunk. Gyalog mentünk Hetyéről Kissomlyóra templomba, ahol Szabó Lajos volt a lelkész (dr. Szabó Lajosnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem jelenlegi rektorának az édesapja). Hivatásának élő pap volt; sok szép éneket megtanított a tanítványainak az elemiben, majd a konfirmációra készülve. Nem volt szereposztás a vizsgán!
Az iskola elvégzése után Alsóságra kerültem. A kommunizmus vallásellenes politikájának szenvedő alanya voltam. Vártuk az év végét, de féltünk a hittanbeíratástól. A szülők foggal-körömmel ragaszkodtak az ’50-es évek elején ahhoz, hogy gyermekeik hitoktatásban részesüljenek.
Azok a kegyetlen évtizedek azután megtették a hatásukat. A hit nélkül felnőtt nemzedék „éli világát”. Gyermek gyilkol szülőt, szülő dob el gyermeket. Most szabad a vallást gyakorolni – sajnos nem élnek vele sokan. Meg is van az eredmény!
Örömmel elmennék a tervezett találkozóra, ha tudnék. Betöltöttem a 74. évemet. De egy év óta a bot helyett járókeretet is igénybe kell vennem.
A találkozóhoz sok sikert kívánok Isten áldásával. Erős vár a mi Istenünk!
Tisztelettel: Szita Aranka (Egyházashetye)
::Nyomtatható változat::
| 
