EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Manapság szinte minden hivatásban megtalálhatjuk a női nem képviselőit is. Számomra nem megbotránkoztató, hogy nemcsak doktornők, ügyvédnők, sőt pilótanők vannak, hanem lelkésznők is. Isten a férfi mellé rendelte a nőt, hogy a segítőtársa legyen, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy egyenrangú fél. Még az is előfordulhat, hogy a körülmények miatt ő lesz a családfenntartó. Nemrégiben megüresedett gyülekezetünkben a lelkészi állás, de hiába prédikált nagyszerűen a pályázó lelkésznő, mégsem rá esett a választás – pusztán azért, mert nem férfi. Néhányan Pál tanítására hivatkoztak, de én nem hiszem, hogy az apostol diszkriminálta volna a nőket…”

Kedves Zoltán! Engedje meg, hogy egy tragikomikus történettel kezdjem válaszomat. A mennyben minden férjet elválasztottak a feleségétől, és megkérték őket, hogy sorakozzanak fel két tábla mögött. A bal oldali táblára az volt írva, hogy „Papucsférjek”, a jobb oldalira pedig ez: „Családfők”. Egyetlenegy alacsony férfi kivételével minden férfi a „Papucsférjek” feliratú tábla mögé állt. Ezt látva egy riporter gyorsan átjött a másik oldalról, hogy meginterjúvolja a „Családfők” feliratú tábla mögött álldogáló férfit. „Uram, gratulálok, ön egy hős! Kérem, mondja el, hogyan sikerült a családfői pozícióra szert tennie, és abban meg is maradnia a felesége mellett!” A férfi így felelt: „Hát, valójában magam sem tudom. A feleségem mondta, hogy ide álljak…”

Úgy gondolom, hogy ez az anekdota érzékletesen világít rá a korunkban jellemző tendenciára. Ma már korántsem az a baj, hogy elnyomják az európai nőket, hanem éppen az, hogy a legtöbb férfi nem válik igazi családfővé. Abban teljesen igazat adok Önnek, hogy férfi és nő egyenrangú felek. Jogaik, kötelességeik is ugyanazok az emberiség nagy családjában. Mégis: az asszony mint segítőtárs kiegészíti a férjét. A férfi a fej, az asszony a szív. Ketten egyek. Isten az asszonyembert a férfiember szívéhez egészen közel lévő testrészéből alkotta.

Belepillantva a mai családok életébe láthatjuk, milyen gyakori, hogy „az asszony viseli a kalapot”, a férj bizonytalan, ha döntési helyzetbe kerül, vagy a békesség kedvéért mindent ráhagy a nejére. Tény, hogy a körülmények sok esetben szükséghelyzetet produkálnak. A biztos megélhetést nyújtó munkahelyről a feleség nem szívesen megy gyesre, mert esetleg elveszítheti az állását. Ezért inkább az édesapa marad otthon a gyerekkel. Előfordul, hogy a munka nélküli férj kénytelen elfogadni, hogy már nem ő a családfenntartó. Hányszor okoz ez súlyos lelki válságot a férfiembernek! Sőt a feleslegesség érzése olyan pszichoszomatikus tüneteket is produkálhat, amelyek hosszú távon a házastársak közötti jó viszonyt is tönkreteszik.

Az a tapasztalatom, hogy a lányok, asszonyok gyakrabban vesznek részt istentiszteleten, és aktívabbak a szolgálatban is. Az elmúlt évtizedben talán éppen ennek a lelki-szellemi éberségnek a következtében sok nő kapott elhívást az Úrtól a lelkészi szolgálatra. Már az ószövetségi időkből is ismerünk prófétanőket (Mirjam, Debóra), és azt is tudjuk, hogy az Úr Jézus lábaihoz is leülhettek a női igehallgatók, tanítványok. Nyilván nem véletlen, hogy a Krisztus feltámadásáról szóló örömhír futára is éppen egy asszony volt! Ezzel Jézus bizonyította, hogy nem tartja másodrangú személyeknek a nőket.

Ugyanakkor igaz, hogy Pál apostol kifogásolja a korinthusi keresztény asszonyok fecsegését és a férjüket nyilvánosan kérdőre vonó magatartását a gyülekezeti összejöveteleken (lásd 1Kor 14,33–38). Az apostol helyteleníti, hogy az értetlenkedő asszonyok nem otthon kérdezik meg férjüket, de mégsem fogalmaz meg itt általános szólási tilalmat. Gyakran szokták még idézni azokat a páli igéket is, amelyek megtiltják, hogy az asszony tanítson, és a férfin uralkodjon (lásd 1Tim 2,11–12). Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a vezetés és a tanítás joga a férfiaknak van fenntartva.

Ó, bárcsak egyre több férfi állna a helyére, lenne felesége szellemi vezetője a hit útjain, és válna egész családjának a papjává! De amíg a férfiak nem veszik komolyan Istentől való rendeltetésüket, amíg nem töltik be küldetésüket, addig az Úristen minden bizonnyal női lelkészeket is beállít a lelki szőlősbe, ahogyan ez Fébé esetében is történt. Reménység szerint ezt egyre több gyülekezetünkben megértik majd, és szívesen fogadják állandó pásztoruknak a női lelkészeket is, akik már több mint harminc éve szolgálnak egyházunkban. „Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.” (Róm 16,1–2) Szívélyes köszöntéssel:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::