e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Most már visszavonhatatlanul vége a legmelegebb évszaknak, lassan feledésbe merül a nyári szünidő és szabadságolások mindig kellemes időszaka. Szeptember 23-án 0 óra 23 perckor bekövetkezik az őszi napéjegyenlőség, és a meteorológiai után kezdetét veszi a csillagászati ősz is. Csillagászati értelemben a Nap látszó mozgása során áthalad az égi egyenlítőn, pontosan keleten kel, és pontosan nyugaton nyugszik, illetve közel egyenlő időt tölt a horizont alatt és felett.

A nap és éj egyenlő hossza órákban és percekben is jól mérhető: a 12 óra 10 perces nappali időszak után – minimális különbséggel – 11 óra 50 perces éjszaka áll be. Ezt követően a nappalok egyre rövidülnek majd, a sötét periódusok pedig egyre és egyre hosszabbak lesznek, egészen a december 21-én esedékes téli napfordulóig, amikor az ellenkező irányú folyamat veszi kezdetét, az emberi tevékenységet is jól követhető időkeretekbe rendezve, a természet megszokott körforgásának megfelelően.

Amíg a téli napforduló meghatározta Jézus születésének, a karácsonyi ünnepkörnek a naptári elhelyezését, a tavaszi napéjegyenlőség kijelöli a kalendáriumban a húsvét és a pünkösd napját, illetve a nyári napforduló Keresztelő János születése napjával és ezen keresztül a Szent Iván-éji tűzgyújtásokkal a pogány gyökereken keresztül szorosan kapcsolódik a keresztény ünnepekhez, szokásokhoz, addig egyedüliként az őszi napéjegyenlőségnek nincs semmilyen jelentősebb ünnepi kapcsolódása. Ennek ellenére fontos esemény, hiszen évszázadok óta kijelöli a mezőgazdasági év végét, teret adva az egykori őszi pásztorünnepeknek és a napjainkban is élő szüreti mulatságoknak.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::