Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Napjaink köznyelvében új kifejezés terjedt el, s a média is tele van vele: céldátum. Ezt lehet módosítani, megfontolni, kitolni, átértékelni a pillanatnyi helyzet és érdekviszonyok függvényében. Pedig a dátum valamilyen állandóságot, fix időpontot jelöl, de emberi kapcsolatainkban minden viszonylagossá válik: már a jövő sem a régi, és a múlt eseményei is átértékelődnek. Egyéni és közösségi céljaink elveszítették állandóságukat, minden relatív, s minél közelebb kerülünk az általunk kitűzött dátumhoz, annál távolibbá válik a cél. Ilyen a mi céldátumunk!

Beláthatjuk, hogy mulandó, földi időnkben mi nem tudjuk garantálni céldátumaink betartását. Beteljesületlenek maradnak vagy a tervezettnél később valósulnak meg emberi céljaink. Mivel az idő nincs a mi birtokunkban, fordítsuk tekintetünket az örökkévalóság Urára, akinél nincs idő, csak az időn túli örök jelen! Az örök „Vagyok, aki leszek” mégis közli az ő velünk kapcsolatos céldátumát, nem titkolja el, s évezredek óta nem is módosította ezt a ránk vonatkozó terminust, amely mindenki által megismerhető az ő kijelentéseit tartalmazó Szentírásból.

Lássunk tehát néhány idézetet a mi naptárunkhoz igazodó igék közül, amelyek ugyanazt a céldátumot adják hírül: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,7–8; 3,15; 4,7) „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) „Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket…” (Zsolt 95,7–8) „Ma lett üdvössége ennek a háznak…” (Lk 19,9) „…ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43)

A költő értelmezésében Isten céldátuma egyetlen feladatot jelent minden ember számára, amelyet azonban csak halálunk napjának számunkra ismeretlen „céldátumáig” van lehetőségünk teljesíteni. Ezért inkább fogadjuk el Istenünk „fix” céldátumát: ma, most! „Siessetek, hamar lejár, / kegyelme már régóta vár! / Ma még lehet, ma még szabad, / borulj le a kereszt alatt!” (Füle Lajos)

–i –s

::Nyomtatható változat::