Keresztutak

Lepramisszió

Hozzászólás a cikkhez

Szokásos őszi csendesnapunkat már másodjára rendeztük meg szeptember 24-én, szombaton. Azt gondoltuk, hogy a szabadnap több embert késztet arra, hogy eljöjjön, és együtt örüljön azokkal a munkatársakkal, akikkel ritkán találkozik, vagy akikkel csak levelezik. Hogy így történt-e, vagy sem, azt nem lehet pontosan tudni, hiszen talán negyven testvér akkor is eljött volna, ha hétköznap jövünk össze, de valószínűleg nem ez a negyven. A lepramisszió vasárnapját megelőző szombaton a vezetőség tagjai szolgáltak közöttünk.

Riskóné Fazekas Márta elnök kezdőáhítata a következő bibliai mondat alapján szólt: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” – Jézus sóhajtott ezzel a zsoltársorral a kereszten (Lk 23,46). Neki is küzdelmet jelentett sorsa, a tudat, hogy mi vár rá, de alázatosan el tudta mondani az idézett zsoltárt. Mi is, és a leprában szenvedők is csak akkor tudják elviselni az életet, ha el tudják mondani: Isten kezéből veszem sorsomat, leteszem kezébe életemet.

Rozgonyiné Asztalos Piroska főtitkár az elmúlt félév eredményeiről számolt be, főleg a nemzeti bizottság utolsó ülése utáni helyzetről. Megtudtuk, hogy a Lepramisszió önállósodása megtörtént, már csak a szervezeti szabályzat pontosítása és jóváhagyása van hátra. „Új csekk és könyvelő, több új fordító és más munkatárs segíti ezentúl a szolgálatot. Azonban ebből a helyzetből az is következik, hogy nekünk kell fizetnünk a rezsiszámláinkat, s ez nagyon nagy összeg. A zsinat munkatársaival közösen már keressük a megoldást, hogy kevesebb gázhasználattal is el tudjuk végezni a munkát, s ne költsünk sokat a leprásoknak szánt pénzből” – mondta el a főtitkár.

Nagyon jó kapcsolatot sikerült létrehozni a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel. A MÖSZ újra kedvezményesen vállalta tízezer darab fásli Indiába való szállítását; a küldemény a napokban indul útnak. A verőcei segélyakció keretében pedig mind a százkilencvenkét összehorgolt takarót és a használt ruhákat elvitték Székelyföldre, az árvíz sújtotta falvakba. Teljesíteni tudtuk a Nemzetközi Lepramisszióban vállalt kötelezettségünket is – egymillió forint átutalásával. Tizenkét előadás és a világnapi körlevél segített hozzá bennünket ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassuk; köszönet érte az egyéni adakozóknak, a gyülekezeteknek, a fásli- és négyzetkötő asszonyoknak.

Vidéki munkatársaink közül a balatonföldvári ökumenikus és a mélykúti katolikus közösség tagjai számoltak be írásban munkájukról, illetve a pestszentimrei baptisták, a pécsi evangélikusok és metodisták adták át személyesen tapasztalataikat.

A csendesnap fő témája a Nemzetközi Lepramisszió nagygyűléséről való beszámoló volt. Írországban Riskóné Fazekas Márta és Rozgonyiné Asztalos Piroska képviselte a magyarországi Lepramissziót. Ebben az évben a huszonöt helyett csak tizennyolc tagország szervezetét akkreditálták, vagyis erősítették meg hivatalos tagszervezeti státusában, köztük volt a magyarországi is. Ez nagy elismerést jelent a számunkra, hiszen nem egyszerű minden feltételnek megfelelni. Ezzel a világ legnagyobb anyagi forrásokat megmozgató lepramissziós szervezetének vagyunk a tagjai. Ez a szervezet áll mögöttünk, hogy amikor elküldjük a csomagjainkat, azok célba is érkezzenek, és biztosítja az indiai vámmentességet is. Természetesen ez kötelezettséget is ró ránk, hiszen nagyobb összeget kell befizetnünk, és pontos működési szabályzatot kell kidolgoznunk.

A nagygyűlés üzenetként küldte a világ minden tájára azt a forradalmi gondolatot, hogy addig lesz lepra a világon, amíg szegénység lesz. Hitvallássá és munkaprogrammá lett tehát a szegénység ellen minden lehetséges eszközzel folytatott küzdelem. Így lehetőség nyílik arra, hogy érdekképviselet befolyásolja a helyi politikai vezetést annak érdekében, hogy a gyógyult leprások ne koldusként tengődjenek, hanem helyzetüknek és egészségi állapotuknak megfelelő munkával kereshessék meg a kenyerüket.

A Lepramisszió továbbra is Indiát tekinti fő területének, bár az egészségügyi kormányzat felvette az ingyenesen kezeltek közé a leprás betegeket, tehát bármelyik rendelőben vagy osztályon térítésmentesen kell őket ellátni. A Lepramisszió már nemcsak gyógyszert, hanem varrógépet, tehenet, iskolaszereket, lakásokat, víztisztító berendezéseket is tud adni a leprából kigyógyultaknak, hogy egy kicsit könnyebb legyen az életük.

Afrikában sokkal nehezebb a helyzet, mert az AIDS tizedeli a felnőtt nemzedékeket, csak az öregek és a gyerekek maradnak egy-egy faluban – a lepra kezelése pedig háttérbe szorul az AIDS-betegek kezelése mellett. Ezenkívül a polgárháború miatt a munkatársak is életveszélyben vannak. Csádban már egyedül küzd Geeske Zijp holland ápolónő, aki három évvel ezelőtt a vendégünk volt. – Imádkozzunk érte!

Kétévente két személy kap kitüntetést és jutalmat a nemzetközi szervezettől; két olyan volt leprás, aki aktívan részt vesz a lepra elleni küzdelemben. Ez az alkalom a nagygyűlés fénypontja.

Glenn Goodman kanadai munkatárs felhívta a figyelmet arra, hogy adományt kérni nem megalázó, hanem azt jelenti, hogy partnernek tekintjük a másikat, és mi is adni akarunk neki. Ha támogatást kérünk tőle, adjunk cserébe értékes információkat, és ne felejtsük el megköszönni azt, amit adott, hogy rendszeres adakozóvá váljon! Így szerezhetünk jó munkatársakat a Lepramissziónak.

A nagygyűlés után igazgatósági ülésre került sor, ahol a Szentlélek sugallatára született teljesen spontán a dublini nyilatkozat, mely célul tűzte ki, hogy a szervezet 2010-re a jelenlegi támogatások kétszeresét gyűjti össze a lepra okának és következményeinek a megszüntetése céljából.

A részletes beszámoló után Nagy János munkatársunk vezetésével imaközösség alakult; az ott ajánlott imatémákat most testvéreink szeretetébe ajánljuk. 1. Imádkozzunk Indiáért és Délkelet-Ázsiáért; adjunk hálát a lehetőségekért, a víztisztítókért, a munkahelyteremtésért; könyörögjünk a szegénység felszámolásáért, a hatékony gyógyszerekért, a szegénység leküzdéséért! 2. Imádkozzunk az afrikai AIDS-es betegek gyermekeiért, az éhezőkért, a szenvedő és veszélyben levő munkatársakért, különösen is a csádi polgárháborús helyzetben élőkért! 3. Adjunk hálát azért, hogy létezik a nemzetközi szervezet, és hogy mi is a tagjai maradhattunk! 4. Könyörögjünk azért, hogy megtalálják és forgalomba hozzák a lepra elleni védőoltást! 5. Imádkozzunk, hogy adományaink és csomagjaink oda kerüljenek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk!

A főtitkár Jézus szavaira emlékeztetett: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16; Károli-fordítás)

Abban a reményben írtam ezt a beszámolót, hogy a legközelebbi hívásra azok is eljönnek majd, akik most csak olvasnak a Lepramisszió munkájáról, és testvéreink az adakozásban sem lesznek restek, hogy teljesíthessük a leprások gyógyítására vonatkozó jézusi parancsot.

Bencze Imréné

::Nyomtatható változat::