Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Szeptember–október fordulóján mindenki szüretel, akinek „hegye” van. Vas megyében legyen akármilyen kertje egy családnak, egészen bizonyos, hogy valamelyik közeli hegyen van; innét ez a tájjellegű szólás. De van hegye a sógornak, a szomszédnak és a kollégáknak is, így a szüret az oda-vissza segítéssel hetekig eltart.

Október 1-jén, szombaton a Kissomlyóba vezető úton is megnövekedett a forgalom. Az evangélikus templom előtti ipszilon alakú elágazásban voltak, akik fel, a hegyre, mások pedig le, a templom felé kanyarodtak. Az egyházmegyei missziói nap résztvevői már a megérkezés első pillanatában a szőlő Urával találkoztak. Az oltárterítő valamikori készítői ügyes kezű és hívő lelkű emberek lehettek. A zöld bársonyra arany fonállal hímezték a dús fürtökkel körbefutó szőlővesszőket. Tehát megértették Jézus szavát: „Én vagyok az igazi szőlőtő…” (Jn 15,1)

Első áldásként az úrvacsora közösségében részesültünk. Az előkészítő ige és az egész nap témája Jónás könyvéből szólt hozzánk. Kerekes Csaba bizonyságtétele annak a felismerésére vezetett el bennünket, hogy amit a templompadban nem tanulunk meg, azt a mélységben tanítja meg nekünk Isten. Ezután jó tanítóként és lelki testvérként adta elő Banka Gabriella színművész Babits Mihály Jónás könyve című művét.

Ninivével is szembesültünk – Szeverényi János országos missziói lelkész szolgálata során. Nem kell ahhoz évezredeket visszamenni, hogy Ninivével találkozzunk. Ninive itt van! Hogyan eshetnek meg nyomorúságos esetek hívő evangélikusok körében, családjainkban is? Nem kellene megvárni a mélységet, a halszagú nyomorúságot! De ha már oda jut az ember, akkor legalább annyit tudjon, mint Jónás: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem.” (Jón 2,3)

A bűnbánati és a hálaadó énekeket délelőtt a gyülekezet kántora, Júlia asszony segített ajkunkra venni, délután pedig a Tandem együttesből a Huszák házaspár (képünkön) énekeltetett meg minket. Jólesett a meleg ebéd, amelyben az egyházmegye vendégeként volt részünk, a gyülekezet asszonyai pedig sok finom süteménnyel láttak el bennünket.

Mire elérkezett a délutáni zárszó ideje, nem volt kétségünk afelől, hogy a jó részt választottuk. Tudni kell, hogy az Úr hű marad önmagához, az övéi iránti szeretete és hűsége hosszú. Az utolsó szó mindig az övé, a szőlő Uráé. Üdvterve mindenképpen céljához ér – vagy velem, vagy nélkülem. Viszont Jónás könyve szerint az Úrnak drága az egész világ.

Gyarmati István

Regionális hozzárendelés: Kissomlyói Evangélikus Társegyház

::Nyomtatható változat::