Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Lehetett volna csupán egy hűvös és barátságtalan őszi vasárnap, a sandi gyülekezet számára mégis szívet melengető és hálaadásra indító nap volt szeptember 18-a. Ekkor mondhattak ugyanis az Úrnak köszönetet azért, hogy 2002-ben megújult templomukban újra szól az orgona. A legtöbb szakember, aki megnézte, úgy vélekedett, hogy egy fillért sem érdemes rákölteni – most mégis újra szól. A jelenlévők tanúskodhatnak róla, hogy értő kezek érintésére nem is akárhogyan: méltóságteljesen vagy játékos csengéssel egyaránt kísérni tudja a gyülekezet énekét.

A felújítási munkálatokat egy tamási orgonajavító, Kovács Róbert végezte. Az öreg hangszerből – mint mondotta – nem lett hangversenyorgona, de hát nem is ez volt a cél. Hivatását újra betölti: alkalmas a templomi használatra. Vezeti, segíti, kíséri az Istent magasztaló, Jézus üdvösségszerző művét hirdető, a Szentlélek vigasztaló jelenlétét kérő énekeket.

Az orgonához értők szaknyelven úgy mondják, hogy a sandi templom orgonája nem mechanikus, hanem pneumatikus. Éppen ezért érzékeny hangszer, még akkor is, ha a legjobb anyagok felhasználásával és nagy odafigyeléssel készül. E sorok írója nem hivatott az orgona működési elvét magyarázni, viszont jó tudni, hogy az Újszövetség eredeti nyelvében, a görögben a „pneumatikos” vagy „pneuma” a lelkit, a lelket jelenti a lélegzet, a szellő, a fuvalom mellett. Vagyis mindig az Úr lelkére, a tőle jövő isteni ajándékra utal, még akkor is, ha nem mindig áll előtte a „hagios” (vagyis a „szent”) szó.

A hangszer emberi kezek munkája által, a gyülekezet és az egyházmegye áldozatkészsége révén újult meg. Az ünnepen dr. Finta Gergely orgonaművész, egyházzenész szólaltatta meg. A gyülekezetben ötven éven át kántorként szolgáló Fliszár József után most vasárnaponként Deme Dávid nagykanizsai lelkész ül az orgonához, aki nemcsak szóval, hanem ezzel a szolgálattal is dicsőíti Mesterét.

A hívek azért könyörögnek szüntelenül, hogy ez az egyszerű orgona valóban a Lélek hangszere, eszköze legyen. Hogy a lélek is rezonáljon rá, s vezetésével zenghessen az ének; az öröm megsokszorozódjék, a fájdalom csendesedjék, mikor Isten házában együtt vannak.

Az ünnepi alkalmon Urunk két igehirdetés által hangolta föl a szíveket az ő dicséretére. Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes a meghívón olvasható 40. zsoltár alapján múltról, jelenről, az Istenre tekintő ember reménységéről tanúskodott, Szemerei János esperes pedig egy ritkán elénk kerülő ószövetségi igehely (2Krón 5,13–14) beszámolója nyomán az összhang, a közös szolgálat értékét emelte ki. Bengyák Vince plébános köszöntötte a gyülekezetet, s arról szólt, hogy miként segíti az egyházi zene az embereknek az Isten és egymás felé való megnyílását.

Valóban szívből zengtek az ünneplők ajkáról a „Szálljon az ének…”, „Az Urat áldom én…” és a „Mint a szép hűvös patakra…” kezdetű énekeink (EÉ 70, 250, 76).

A gyülekezet örömébe kapcsolódott a fiatalok hálaadása is, akik gitárkísérettel, ifjúsági énekkel szolgáltak. A vendégeket Teke Ilona felügyelő köszöntötte, s egyben kifejezte háláját az egyházmegye hatszázezer és a gyülekezet ötszázezer forintos támogatásáért.

Deméné Smidéliusz Katalin

Regionális hozzárendelés: Sandi Evangélikus Társegyház

::Nyomtatható változat::