Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Néhány napja a településen, ahol lakom, arra virradtunk, hogy a főút minden lámpaoszlopán az egyik politikai párt képviselőjelöltjének arcképe lóg. A táblán ezenkívül a jelölt neve és a párt emblémája látható. „Ajánlom magamat” – üzeni a hirdetés.

Ajánlom magam, mert hiszek abban, hogy én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy a kerületemben élők ügyét képviseljem, hogy kiálljak értük; ha kell, harcoljak érdekeikért. S hogy az emberek megjegyezzék az arcomat és a nevemet, több száz táblát teszek ki sűrűn egymás után a települések főutcáin, ahol sokan járnak, hogy minél többen találkozzanak vele. Magasra teszem, hogy mindenki jól lássa, színes lesz, hogy a tekintetet rögtön magához vonja, és létra vagy emelőszerkezet nélkül elérhetetlen lesz, hogy a rosszakaratúak ne rongálhassák meg vagy szedhessék le. Ajánlom magam, és a cél érdekében nem számít sem idő, sem költség vagy fáradság.

Gondolom, minden településen megjelentek már a hasonló politikai kampánytáblák. Egyikről sem tudjuk, hogy személy szerint ki rendelte el a kihelyezésüket, vagy hogy ki tervezte őket. Mint ahogy az sem fontos, hogy a választások után mi lesz a sorsuk, és hova kerülnek majd.

De ebben a tábladömpingben nem hagy nyugodni egy másik tábla. A világon csak egy volt belőle, és nem is tudjuk, hova lett. Valószínűleg nem volt színes, fénykép biztosan nem volt rajta, de magasan volt, hogy mindenki jól lássa, elérhetetlen helyre tették, hogy a rosszakaratúak ne rongálhassák meg vagy szedhessék le, és fontos útvonalak mentén helyezték el, így sokan láthatták. Mindössze négy szó volt rajta, de három nyelven, hogy mindenki érthesse, aki arra jár.

Latinul I. N. R. I., azaz Iesus Nasarenus Rex Iudeorum – a názáreti Jézus, a zsidók királya (Jn 19,19). Nem Jézus kampányolt önmagáért, hanem a politikai ellenfél ajánlotta őt! Önmagában megdöbbentő és számunkra elképzelhetetlen.

Sok ajánlótábla készült már az idők során. A szerencsésebbek talán még láthatók egy-egy múzeumban vagy magángyűjteményben, de többségüket elsodorták a történelem viharai. Azonban ennek az egy táblának az üzenetét, tartóoszlopának, a golgotai keresztnek élő igazságát semmi sem tudta és tudja megsemmisíteni. Hiába próbáltak már ott azonnal alkudozni az illetékesek a parancsot kiadó Pilátussal – a római helytartó hajthatatlan volt: „Amit megírtam, megírtam.” (Jn 19,22) Isten irántunk érzett szeretetében is állhatatos maradt: egyszülött Fiát is feláldozta értünk (Jn 3,16).

Táblák erdejében és olyan időszakban élünk, amikor – sajátosan használva a mondatot – állampolgári kötelességünknek eleget téve szavazatunkkal meg kell adnunk, ami a császáré, de sose feledjük a jézusi mondat másik felét sem: „Adjátok meg… az Istennek, ami az Istené.” (Mk 12,17)

Boda Zsuzsa

::Nyomtatható változat::