Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A nők világimanapját követő hétfőn mindig izzanak a telefonvonalak, érkeznek sorra az e-mailek a Női Missziói Szolgálat címére. Fellelkesült asszonyok számolnak be a mindig március első péntekén tartandó istentisztelet áldásairól, az ökumenikus találkozás, az együttes könyörgés erejéről. Az idén többen is kifejezték afeletti örömüket, hogy a számítógépes technika jóvoltából az internetről letölthették a világimanap házigazdáiról készített képeket, valamint hanganyagokat, így mindenütt hallhatták dél-afrikai testvéreink szívből jövő, ritmusos énekeit. „Alig bírtunk a helyünkön maradni. Legszívesebben táncoltunk volna, ahogyan afrikai testvéreink tették, de végül »csupán« tapssal kísértük a dalokat” – írta az egyik magyarországi helyszín résztvevője. Másutt dél-afrikai recept alapján készült süteménnyel látták vendégül a szomszédos felekezetek asszonyait, Mezőberényben pedig a világimanapi alkalmon a résztvevők rooibos teát kóstoltak. Összegzés helyett álljon itt a beszámolók közül a legkorábban érkezett írás – Tótkomlósról.

Az ökumenikus világimanap résztvevői nagyon messzi tájon élő testvérekkel vállaltak sorsközösséget március 3-án Tótkomlóson, az evangélikus gyülekezet imatermében. A világ 170 országában imádkoztak ezen a napon a hit, a remény és a szeretet jegyében a Dél-afrikai Köztársaság keresztény közösségeiért úgy, hogy közben bepillantást nyertek az ottaniak életébe, kultúrájába is.

Az esten Balogh András, valamint Baloghné Szemerei Mária tótkomlósi lelkészek vezették imaszolgálatunkat. A prédikáció szolgálatát Szabóné Kovács Dóra református lelkész végezte.

A mozgalom célja 1887 óta az „informáltan imádkozni – imádkozva cselekedni”; ezt az imaest is követte. A vetítés, a prédikáció és az előadások során sok ismerettel gazdagodtunk. Lélekben közelebb kerülhettünk a földrajzilag tőlünk igen nagy távolságra lévő keresztényekhez, akiknek számtalan nyomorúság közepette kell szolgálniuk.

A természeti kincsekben gazdag, jó adottságú ország legnagyobb problémája az AIDS-járvány terjedése. Az ottani felnőtt lakosság 21 százaléka AIDS- vagy HIV-fertőzött. Természetesen a terjedő vész ellen óriási erőfeszítéseket tesznek. A bemutatott film alapján érzékeltük, hogy az AIDS által előidézett nyomorúságok elviseléséhez bátor segítők, orvosok, ápolók, gyógyszerek kellenek. Az emberi méltóságot számos más dolog is veszélyezteti Dél-Afrikában, amellyel sajnos nálunk, Magyarországon is találkozhatunk: szegénység, iskolázatlanság, drogozás, más szenvedélybetegségek, munkanélküliség, hajléktalanság, az erőszak különféle formái.

Imádkoztunk, hogy a keresztény közösségek jól végezhessék munkájukat. Hogy létre tudjanak hozni szálláshelyeket, otthonokat, segélyprogramokat, és hogy ne csak alapvető ellátást, támogatást nyújthassanak, hanem a lelki vezetést is megvalósíthassák. Legyen lehetőségük az árva, ezer veszélynek és durvaságnak kitett, kallódó gyerekek felkarolására, hogy Isten egyháza a remény, a segítség és az együttérzés helye lehessen, ahová bizalommal fordulhatnak. Imádkoztunk, hogy a mások iránt érzett felelősségük, közösségtudatuk segíthesse őket az emberi méltóság sérülése ellen folytatott erőfeszítéseikben.

Habár a világ különböző részein élünk, őrködés és imádkozás a feladatunk, amely építi a szeretet és együttérzés hídját közösségeink között. Isten áldását kértük munkálkodásukra.

Imanapi programunk a saját közösségeink erősítését szolgáló szeretetvendégséggel zárult.

Stirbiczné Dankó Katalin

::Nyomtatható változat::