Élő víz

A kereszt árnyékában… 1. – Lk 23,35

Hozzászólás a cikkhez

Az emberiség legdrámaibb napjának szereplői igen színes csoportot alkotnak. A történtekben szerepet játszanak a sajátos magatartású főemberek, és ott vannak a később nevezetessé váló személyek: Barabbás, aki életet nyert; cirénei Simon, aki segített Jézusnak; a névtelen lator, aki megvédelmezte őt, és arimátiai József, aki eltemette. E sorozatnak az a célja, hogy elgondolkodtassa az olvasót azokról az emberekről, akik az események részesei voltak. Nem átvilágítás ez, hanem visszatekintés. Ugyanis hisszük és valljuk, hogy mindaz, ami ekkor drámai módon fejeződött ki, Isten diadalává lett hamarosan a világ minden bűne fölött…

A nép úton van a szenzáció, a kivégzés helyszíne felé (ez már önmagában is katasztrófa!). Vajon mi vezeti a menet közelébe őket? Nyilván akadtak, akik hallották és szerették hallgatni Jézust, ám akadtak, akik inkább elhallgattatni kívánták. És ott van még az eredendő emberi vágy: a megismerésé, a kíváncsiságé…

A kíváncsiság igen nagy hatalom. Ugyanakkor szerteágazó és olykor szövevényes utak irányába vezethet még a széles utcákon is. Ahol könnyen el lehet veszni a tömegben. Hatalom, mert amire nem tud rávenni parancsszó, szurony vagy erőszak, arra rábír a kíváncsiság. Lehet fürkésző, tájékozódó is, de Pilátusnak a néphez intézett nevezetes kérdése – „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” (Mt 27,17) – nem igazán tekinthető ilyennek. Napjainkra vonatkozóan is érzékelhető olykor, hogy milyen hatású az efféle közvélemény-kutatás…

A kíváncsiság igen nagy érték. Fejlesztette a civilizációt, vezette Kolumbuszt, irányította Galilei távcsövét. Lehet sorolni a technika fejlődésének valamennyi, korunkig vezető megállóhelyét, de most a római kornak – Jézus korának – a jellegzetes „technikai vívmányára”, eszközére figyelünk: a keresztre… Ez nehezen sorolható az említettek közé.

A kíváncsiság nagy fájdalom is. Csak azért, mert „fúrja” az ember oldalát? Hiszen a lelkiismeret is furdal olykor, izgalmat okozva, amikor esetleg nem nekünk szóló sorokat olvasunk. Ám a Biblia sorai nem ilyenek. Annak ellenére, hogy olvasásakor is érezhető: valaki állandóan megszólít, egész életedet, lépteidet is kíséri… Kellemetlen ez? Megfigyelési botrány…? Bár megadhatja a hálaadás alkalmait is… Isten vigyáz rád…

A kíváncsiság tehet bámészkodóvá is. Láthattunk oly sok katasztrófát, amelyben éppen ez lehetett az érintettek számára a legfájdalmasabb.

Jézust sem kímélték a kíváncsi bámészkodók. Nem túlszínezett eseményről, egy mutatványos produkciójáról van szó. Többről… Jézus indul Jeruzsálem utcáin.

Lehet, hogy akadtak olyanok, akik nagycsütörtök éjszakáján kiugráltak az ágyukból, mert elhaladt házuk előtt az őrség. Vagy a következő nap délelőttjén a kereskedő kijött a pult mögül, a munkás abbhagyta munkáját, a szakácsnő elhagyta a tűzhelyet. Megálltak, és nézték a keresztjét kínok között vonszoló Jézust. Csak úgy megálltak. A tömeg nem is sodorta őket, de e látványosság közelében tartotta őket a kíváncsiság.

Ha legalább elzavarta volna őket valaki e látvány közeléből…! Ám tudjuk, hogy még a katonákat is jobban foglalkoztatta a kocka, a sorsvetés, mint a kegyelet. Márpedig a tömegből mégis hatást váltott ki ez a kereszt.

Az akkor élők nemzedékeit követően most magunk is a kereszt irányába haladunk. Köré gyülekezünk. Te hogyan érkezel oda?

M. L.

::Nyomtatható változat::