Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Brassói egyházmegyéjének lelkészei február 22-én értekezleten találkoztak egymással Apácán, a nemrég felavatott oktatási központban. Az összejövetel fő témája az eutanázia kérdése volt; erről tartott előadást Simon László helyi lelkész.

Nyitóáhítatában Székely Levente tatrangi lelkipásztor ötvened vasárnapjának igehirdetési alapigéjéről beszélt. Kiemelte az ige központi üzenetét: nem Isten van a népért, hanem a nép van Istenért. Ezt a gondolatot következetesen továbbvitte az előadásban is, hiszen ez az egyetlen teológiai szempont, amely felől meg lehet közelíteni a problémát: nem Isten van az emberért, hanem az ember van Istenért.

Az előadás világosan és érthetően tárgyalta mindazokat a kérdéseket, amelyek az eutanázia immár több évtizedes problémájával kapcsolatosak. Érdekes volt hallani más vallások nézőpontjait és véleményét is: elgondolkodtató, hogy vannak olyan tanítások, amelyek teljesen más szempontból közelítik meg az élet és halál kérdését. Már értékrendszerek, más világnézetek más véleményt eredményeznek, amelyeket azonban fenntartással kell kezelnünk, hiszen a krisztusi megváltás egyházunk számára nem egy oldalági tanítás, nem egy opció a vallás számára. És ez továbbvezet az élet értékének a kérdéséhez.

Az eutanázia tulajdonképpen a teológia minden ágának problémát jelenthet, és súlyos kérdéseket vet fel: Isten mindenhatóságának a kérdése kegyelmének és akaratának a határait feszegeti. Külön probléma a kérdés poimenikai és homiletikai kezelése: az igehirdetésben mennyire lehet erről a kérdésről tanítani, illetve melyek a lelkigondozás lehetőségei ilyen helyzetekben? Hiszen a klasszikus, bűneinkkel való szembesítés mint a Krisztusban felajánlott kegyelemre vezető módszer nem minden esetben alkalmazható.

Találó volt a megfogalmazás, amely az előadást követő beszélgetés során hangzott el: „Az eutanázia nem a halál, hanem az élet kérdése.” Valóban életkérdés, és nem is csupán a testi, anyagi élet kérdése, hanem a lelki élet igazi nagy próbája lehet ez. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – mondja Krisztus, és nem véletlen a sorrend sem: ezen az úton ismerhetjük csak meg azt az igazságot, amely kiemel minket a lelki halál állapotából. A lelki halál nem függ szívünk dobogásától, agyunk működésétől. Beállhat jóval korábban, évekkel földi halálunk előtt. Ez még veszélyesebb halál, mint a földi, anyagi test elmúlása, hiszen ennek nincs folytatása; a lelki halál az örök halált jelenti. Ebből pedig csak Krisztus kegyelme menthet ki bennünket.

Az előadás után Adorjáni Dezső Zoltán püspök és Fehér Attila tanácsos vezetésével az országos egyház, majd Zelenák József vezetésével az egyházmegye adminisztratív problémáit tárgyalták meg a jelenlévők. Végül a lelkészi kar virággal köszöntötte Kovács László nyugalmazott lelkészt 91. születésnapja alkalmából. A lelkészértekezletet ő zárta imádsággal és áldással.

Hankó Szilamér

::Nyomtatható változat::