Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A közelmúltban a vállalkozó kedvűek a hideg magyar télből a forró Afrikába „repülhettek”. A február 25-i utazáshoz azonban senkinek sem kellett gépre szállnia: a fekete kontinens egy gyülekezetének életébe ki-ki Fábián Attila pünkösdi egyházelnök képes beszámolója jóvoltából nyerhetett bepillantást. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) Külmisszió belföldről címet viselő missziói napján a jelenlévők Isten igéjére figyelhettek, előadást hallgathattak meg és közgyűlésen vehettek részt a dél-afrikai képsorok megtekintése előtt.

Egyebek mellett a szó eredeti jelentését – misszió, azaz küldetés – hangsúlyozta nyitóáhítatában Gerőfi Gyuláné, a Deák téri gyülekezet másodlelkésze. A mustármag és a kovász mátéi példázatán (13,31–34) alapuló elmélkedésében arról beszélt, hogy a missziót Isten „kicsiben”, tizenegy kiküldött tanítványa által kezdte, az örömhír általuk terjedt tovább. Mint egykor, ma is csupán az tudja továbbadni az isteni üzenetet, aki elsőként az Úr szavára figyel. Időt kell hagyni a belső, lelki növekedésre – hangsúlyozta az igehirdető –, majd engedni, hogy vezessen az Úr.

Az áhítatot követő előadást az Indiában járt tanár, misszionárius Joó András tartotta. Referátumában a címben – Hol a helye a külmissziónak a magyar gyülekezetekben? – feltett kérdésre kereste a választ. Az egyházközségek tagjai és lelkészei tisztában vannak azzal, hogy a missziónak van helye a hívő közösségek életében. De sokan úgy látják, hogy míg a belmisszió „kötelező”, addig a külmisszió egyfajta „szorgalmi” feladat. Pedig a külmissziónak fontos, a gyülekezeteket erősítő szerepe van. Kijelentését indiai példával támasztotta alá: egy Mizoram tartományban lévő gyülekezet tagjai rendszeresen imádkoznak egyházközségük azon tagjaiért, akik mindennapi munkájuk mellett Isten igéjét hirdetik. A közösség tagjai büszkén vallják: „Korábban fejvadászok voltunk, ma lélekvadászok vagyunk!”

A missziói nap részét képezte a közgyűlés is, ahol az egyesület világi elnöke, Ihrig Dénes olvasta fel jelentését. Ezután dr. Molnár Gyuláné ismertette a számvevőszéki beszámolót és az EKME ez évi költség-előirányzatának adatait, majd Bencze Imréné egyesületi titkár szólalt fel.

Ihrig Dénestől megtudhattuk, hogy bár sajnálatos módon jelen pillanatban nincs, aki folytassa az Indiából nyáron hazatért Mesterházy házaspár munkáját, az Indiával fenntartott kapcsolat nem szakadt meg. Az egyesület tagjai segítették egy kórház újjáépítését; változatlanul gondoskodnak Ramja Chitra nevű ösztöndíjasukról, és felvállalták öt olyan főiskolás és tíz középiskolás keresztény diák támogatását is, akik a cunami következtében veszítették el hozzátartozóikat.

Az egyesületnek az idén régi álma válhat valóra: az Afrikával való kapcsolatfelvétel – derült ki az elnöki jelentésből. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy az EKME a jövőben – a bajor missziói szolgálaton keresztül – egy Afrikában élő és szolgáló német lelkésznőt támogat. A Kongói Demokratikus Köztársaság Mufuma nevet viselő falujában egy központot hoztak létre, ahol negyvenöt olyan fiú és lány lelhetett otthonra, aki a polgárháború miatt lett árva. A gyermekeket családoknál helyezték el; ők gondoskodnak arról, hogy ruhát, élelmet kapjanak, és szükség esetén megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek.

– gazdag –

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség

::Nyomtatható változat::