A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A cím nem egykori focimeccsek emlékét idéző nosztalgiából fogant, hanem friss élményeinket szeretnénk megosztani a mai brazil–magyar egyházi kapcsolatokról. Az Egyházak Világtanácsának Porto Alegre-i nagygyűlését követően ugyanis – úton hazafelé – eltölthettünk pár órát a közel 16 (!) milliós Săo Paulóban élő magyarok különböző közösségeiben.

A repülőtéren Linka Ödön bencés apát fogadta a négytagú hazai protestáns delegációt. Ödön atya – vagy ahogyan az itteniek szólítják: Don Ernesto – immár harmincnyolc éve él ebben az európai szemmel nézve kaotikus metropolisban. Másfél órás utazást követően érkeztünk meg a Szent Imréről elnevezett bencés iskolaközpontba. Hihetetlen élmény volt – mintegy tízezer kilométernyire Magyarországtól – átélni, megtapasztalni Pannonhalma kisugárzását. A magyar bencések magvetéséből csodálatos gyümölcsöket érlelő impozáns fa nőtt fel: a legkényesebb lelki, szellemi és testi igényeket is kielégítő iskolaközpont könyvtárral, számítógépteremmel, tornacsarnokkal, uszodával, templommal és – lévén Brazíliában, természetesen – focipályákkal…

Ebéd után Ödön atyától a helyi evangélikus gyülekezet gondnoka, Kenéz Sándor vett át minket, aki találkozót szervezett a Săo Pauló-i Magyar Ház erdélyi termébe. A karnevál lázában égő városból pénteken kora délután mintegy húsz honfitársunk jött össze testvéri beszélgetésre, köztük hazánk főkonzulja, Maris Zsolt.

A maroknyi nyájnak sajnos jelenleg nincsen állandó pásztora. Hálás szeretettel emlékeztek az óhazából korábban itt szolgáló lelkészekre: a fél évszázada gyülekezetet alapító Gémes Istvánra, valamint a később itt munkálkodó Reisch Györgyre, Benkő Istvánra, Görög Tiborra, Bolla Árpádra (utóbbi óvodát is alapított). A magyar evangélikusoknak jelenleg is van kápolnájuk, lelkészlakásuk, így reménységgel tekintenek az anyaország felé: hátha akad újra valaki, aki pár évre felvállalja ezt az embert próbáló szórványmunkát.

Megismerhettük Ráth Károlyt, a gyülekezet korábbi gondnokát, aki 1984-ben brazil küldöttként vett részt a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésén. Károly bácsi ma is fáradhatatlanul szerkeszti magyar és portugál nyelven a huszonnégy oldalon megjelenő Săo Pauló-i Híradót. Megható volt, hogy a kis gyülekezetből ketten rögtön jelezték szándékukat, miszerint októberben örömmel vennének részt az első magyar evangélikus világtalálkozón Orosházán. Így a záróimádság és az „Erős vár…” eléneklése után jogos volt az elköszönés: viszontlátásra Orosházán!

Gáncs Péter

::Nyomtatható változat::