Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Vas megye déli területén élő evangélikusság egyik fontos anyagyülekezete a 17. század első feléig Kopács (a későbbi Csempeszkopács) volt. Egyik filiája, Kolta (a későbbi Nemeskolta) azután annyira megerősödött, hogy 1650 körül átvette az anyagyülekezet szerepét. Az ősök éppen kétszázhúsz évvel ezelőtt építették fel itt templomukat, amely a közelmúltban újult meg az évforduló tiszteletére. Ebből az alkalomból tartottak hálaadó, templomszentelő istentiszteletet augusztus 13-án Nemeskoltán.

Évtizedekben számolható az az idő az elmúlt évszázad végén, amikor nem volt helyben lakó parókus lelkészük a nemeskoltaiaknak. Ez – a lelkiismeretesen szolgáló helyettes, hitoktató és segédlelkészek munkája ellenére – az egyházi épületek állagán is meglátszott. Végül közel hat évvel ezelőtt az Erdélyből áttelepült Benedek János került a gyülekezet élére helyben lakó lelkészként, aki – elmondása szerint – nem ígérhetett semmit a híveknek, és kiépített kapcsolatokra sem hivatkozhatott, amikor belekezdett a felújítási munkálatokba. A parókiatető rendbehozatala után pályázaton nyertek pénzt a templom renoválására, így mégis teljesen megújulhatott az épület.

A végösszeg megközelítette a tizennyolcmillió forintot; ebből több mint tizenegymilliót nyertek pályázaton. Az önrészből két és fél millió forinttal az országos egyház támogatta a gyülekezetet, a hiányzó összeget pedig önerőből, kisebb támogatásokból és társadalmi munkákkal pótolták. A gyülekezet tagjai – a hittanos gyerekek szolgálatával együtt – összesen 1816 munkaórát dolgoztak a templomon és környékén.

Az istentiszteleten Ittzés János püspök Zsolt 42,2–6 alapján hirdette Isten igéjét. Felhívta rá a figyelmet, hogy Isten ajándéka ez a zsoltár, amely a címében az Isten temploma utáni vágyódást fogalmazza meg. „Ma sokak szívéből hiányzik ez a vágyódás. Átok ül rajtunk, ami elhiteti velünk, hogy van privát vallásosság. Régi emlékeinkbe menekülünk – de nem a vágyódás miatt, hanem a lelkiismeretünk elől. A vágyódás mélyén mindig az a tapasztalat van, hogy Jézus megnyugvást ad itt. Kétszázhúsz évvel ezelőtt szükségét látták az ősök, hogy templomot építsenek Nemeskoltán, mert tudták, hogy fészek nélkül szétszélednének” – hangzott el Ittzés János prédikációjában.

Végezetül a püspök arra kérte a templomot megtöltő gyülekezetet, hogy legyenek büszkék a templomukra, amelynek megszépítésében részt vehettek.

Megható volt az istentisztelet utáni közgyűlésen az a pillanat, amikor huszonhat évnyi felügyelői szolgálatáért köszöntötték Móricz Gézát, aki több mint negyedszázad múltán jelenleg másodfelügyelői tisztséget tölt be.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Nemeskoltai Evangélikus Leányegyházközség

::Nyomtatható változat::