Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Sajátos módot találtak a turizmus fellendítésére a Japán északi részén fekvő Singo nevű falucskában. A „nagy ötlet” egy egyszerű fatábla – a következő felirattal: „Krisztus sírja a következő kereszteződésnél balra”.

Internetes beszámolók szerint évente több ezer olyan japán látogat el ide, aki hitelt ad az egyik helyi lakos szavának, miszerint ő Jézus testvérének a leszármazottja. Az illető egy rajzzal támasztja alá állítását, amely szerinte kétezer esztendős, és maga a Megváltó rajzolta. Az említett úr egy kimonót is őriz, amelyet állítólag Jézus viselt.

Joggal kérdezhetnénk: hogy kerül a csizma az asztalra, azaz Krisztus Japánba? A helyi legenda szerint Jézus huszonegy éves korában érkezett Singóba, megtanult japánul, majd visszatért Júdeába. Más források még messzebb mennek. Ezek szerint az „igazi” Jézus nem is halt meg a kereszten, hanem testvére „helyettesítette” őt, így visszatérhetett Japánba, ahol megszeretett és feleségül vett egy Mijukó nevű leányt, és boldogan élt egészen százhat éves korában bekövetkezett haláláig.

A hír olvastán az a bibliai jelenet jutott eszembe, amikor a sokaság a pusztába özönlött, hogy lássa Keresztelő Jánost, a korabeli „szenzációt”, aki teveszőr ruhát, dereka körül pedig bőrövet viselt, tápláléka sáska és erdei méz volt, a bűnök bocsánatát hirdette, és keresztelt a Jordánban (lásd Mt 3,4).

Napjainkban nincs megtérést, új életet sürgető próféta, Jézust befeketítő törekvés azonban annál több. Gondolhatunk itt a legutóbbi próbálkozásra, Dan Brown sikerkönyvére, A Da Vinci-kódra, valamint a belőle készített hollywoodi filmre.

Az említett mozit nem láttam, csupán a könyvet olvastam. Számomra nem jelentett többet egy krimielemekkel átszőtt fikciónál; Jézus Krisztusba, Isten Fiába vetett hitemet nem ingatta meg. De álmodozásra csábított. Azóta egy álmot dédelgetek arról, hogy eljön az idő, amikor az emberek többsége nem a szenzációra lesz éhes, és nem azt akarja mindenáron bizonyítva látni, hogy „Jézus is csak ember volt”, azaz olyan, mint közülünk bárki: evett, ivott, házasodott, gyermeke született, meghalt…

Álmomban ki-ki megérti, hogy ő mindenben hasonlatos volt hozzánk, kivéve a bűnt. Hiába élt itt emberként a földön, ő Isten Fia volt, aki kereszthalálával megbékéltetett minket Istennel, elhordozta bűneink büntetését, és megszabadított bennünket a halál hatalmából. Ezért nem keressük és nem is találhatjuk meg végső nyughelyét. Mert a feltámadásról és az örök életről feltett kérdéseinkre, kétségeinkre a választ üres sírjának bizonysága által lelhetjük meg.

GaZsu

::Nyomtatható változat::