Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. (Zsolt 33,12)

Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a béke városának és Isten népének a sorsára emlékeztetnek két ünnep – Jeruzsálem pusztulásának 1936. évfordulója és államalapító I. István királyunk névnapja – alkalmából. Legrégibb nemzeti ünnepünkön kettős fényben ragyog, és két kérdést tesz fel e zsoltárvers: Istent vallja-e ma is Urának ez a nemzet? És boldog-e Krisztus népe ebben az ezeregyszáztíz éve elfoglalt honban?! Bűnbánattal s Istenben bízó rendíthetetlen hittel tudunk-e így válaszolni: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk! Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve”? (JSir 3,22.23; LK) Jézus kétszer fakadt könnyekre: Lázár sírjánál és Jeruzsálem sorsa felett. „Amikor… meglátta a várost, megsiratta…”, mert az nem ismerte fel a békességre vezető utat és azt sem, hogy Jézusban maga az Úr Isten látogatta meg az ő népét. Az ezeréves magyar kereszténység felismerte-e mindezeket? S hallgatva őt rajong-e Jézusért, vagy ma is igaz Ura megállapítása: „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek” (Lk 19,41.46)?! „Igen aggódom hazámért, (…) mert nem veszi fontolóra e kegyelmi idő legfőbb teendőjét. Most az Úr úgy jön, mint Atya, igehirdető, igazi Üdvözítő – tanácsolni és segíteni.” (Luther) Pálnak is nagy a fájdalma népe miatt: „…nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak” (Róm 9,8), mert ő nem igazságtalan, hanem irgalmas és könyörülő Úr! „Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott.” (Róm 11,2) Ő szuverén Úr; kiválasztott bennünket, nem zsidókat is a Krisztusban! Titusznak, a római hadvezérnek a serege 70. augusztus 10-én bekerítette Jeruzsálemet; elfoglalta, elpusztította, és a templomot is lerombolta. Beteljesedett Jézus jövendölése: „…nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.” „…és pogányok tapossák Jeruzsálemet…” (Lk 21,6.24) Ezért is mondhatta a Messiás: „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát”, hanem „lélekben és igazságban” (Jn 4,21.24). A pogányok apostola nekünk is mondja: Izrael elesése üdvösség a pogányoknak, akik mint vad olajfaágak beoltatnak a szelíd olajfába, és a zsidók mint „természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba” (Róm 11,24). Jézus választott apostola volt Bertalan is, aki csak a tizenkettő névsorában említtetik. A 9. század óta Nátánaélt azonosítják vele, aki így vallott Uráról: „Mester, te vagy az Isten Fia…” (Jn 1,49) Jézust a Golgotára vezető útján is Jeruzsálem pusztulása foglalkoztatta: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok…” (Lk 23,28–29a) Ez a prófécia még nem teljesedett be; ama napon „rátekintenek arra, akit átdöftek” (Zak 12,10). Ezért „Tisztítsd meg szíved, / Jeruzsálem népe… (…) Véled az Úr van!” (EÉ 460,1.6)

Garai András

::Nyomtatható változat::