Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnöksége döntésének értelmében ettől az esztendőtől kezdődően – minden évben más-más helyszínen – az október 31-ét megelőző vasárnap délutánján kerül sor az országos reformációi úrvacsorás istentiszteletre. Az ünnepélyes ökumenikus protestáns alkalomnak idén a debreceni Nagytemplom adott otthont október 29-én.

Az ünnepi istentisztelet bevonulási rendje – ősi hagyomány szerint – a reformáció három évszázados ünnepi mintájára, a „Pápai Reformáta Szent Ekklésia” leírása szerint zajlott. A helyi lelkipásztor, Vad Zsigmond ment elöl a teljes Szentírással a kezében, jelezvén ezzel, hogy „a mi szent hitünknek fundamentuma a Biblia”. A szolgálatban részt vevők közül ketten (Csernák István metodista szuperintendens és Mészáros Kálmán baptista egyházelnök) azt a tányért és kelyhet vitték, amelyből az Úr szent vacsoráját szolgáltatták ki. Mindkettőt elhelyezték a Biblia mellé az Úr asztalára, hiszen a kelyhet a reformáció visszaadta a népnek. A következő szolgálattevő hozta a keresztelőtálat és a kancsót, melyet szintén az Úr asztalán helyeztek el, jelezvén, hogy „mi csak ezen két Sakramentumot tartjuk, és többet nem”. A bevonuló szolgálattevők sorát az igét hirdető Fabiny Tamás evangélikus püspök és az úrvacsorai szolgálatot vezető két püspök – Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a zsinat lelkészi elnöke és D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT elnöke – zárta.

Az ünnepi alkalmon dr. Fabiny Tamás hirdette Isten igéjét Mt 5,1–10 alapján. Elöljáróban elmondta, hogy Debrecenbe jövet valóságos prédikációt „látott”. Vihar kerekedett az úton; az ég egyik oldala sötét és komor volt, míg a másik oldalán gyönyörűen sütött a nap. A két képet hatalmas szivárvány kötötte össze. Ahogyan a szivárvány színei kiegészítik egymást, úgy egészítik ki egymást az ökumenikus gyülekezet tagjai is. „Ahogy szövetséget kötött Isten az ő népével, úgy köt most is szövetséget velünk, melynek dokumentuma a Hegyi beszéd” – mondotta a püspök.

Fabiny Tamás megemlékezett Luther Mártonról és reformátortársairól, rávilágítván, hogy a reformáció az egész egyház megtéréséről szól, s hogy ennek a lelki mozgalomnak a mozgatórugói az 1956. október 23-án történtekben is fellelhetők. A reformáció és a forradalom lelki összetevői azonosak. Mindkét történelmi esemény során szerepet kaptak a tételekbe, pontokba szedett gondolatok. Luther a wittenbergi vártemplom kapujára helyezte el kilencvenöt tételét; a forradalmárok röpcédulákon próbálták továbbadni tizenhat pontjukat. Jézus a Hegyi beszédben „nyolc pontot” helyezett a mi lelkünkre. Ezek az igeversek az Istenhez való kötődésről, a vele kötött szövetségről és az ő szabadságáról tesznek tanúbizonyságot.

Fabiny püspök igehirdetését a következő parafrázissal zárta:

Boldogok a protestánsok, mert soha nem kapják készen a hitet, hanem személyesen meg kell harcolniuk érte.

Boldogok a magyar protestánsok, mert küzdelmes történelmükből is erőt merítenek a mai helytálláshoz.

Boldogok, akik ápolják a reformáció örökségét, mert ők sokakat tudnak gazdagítani.

Boldogok, akik hálával emlékeznek a nemzet ötven évvel ezelőtti hősiességére, mert ők apáik méltó fiainak neveztetnek.

Boldogok, akik közös kehelyből tudnak úrvacsorázni, mert így lehetnek az Atya jó gyermekei.

Boldogok, akiket az igazság képviseletétől nem rettent el sem a máglya, sem a gálya, sem a könnygázgránát, mert ők nem a félelem lelkét kapták.

Boldogok, akik számára az igen – igen, és a nem – nem, mert így tanulták mesterüktől.

Boldogok, aki úgy köszönnek, hogy „Áldás, békesség!”, mert tudják, hogy Isten a mi erős várunk.

Az igehirdetés után a gyülekezet úrvacsorai közösséget alkotott.

Csonka-Kovács Abigail

::Nyomtatható változat::