Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Nem, az nem lehet, hogy egy ilyen legenda, mint a Promise, véget érjen! Én ugyan már a második generációs rajongók közé tartozom, de természetesnek veszem az evangélikus zenekar létezését, és megdöbbent az a hír, hogy lezárni készülnek tizenöt éves pályafutásukat. Járjunk csak utána ennek a dolognak, lássuk csak, hogy is van ez! Nyomozásomat az interneten kezdem. A http://www.promise.hu/ oldalon először a november 3-i búcsúkoncertre felhívó színes plakát köszönt a „mennyei háttérfényben” játszó együttes sziluettjével. Jól néztek ki, és titokzatosak vagytok, fiúk! Nézzük, mit találunk még…

Telefonon folytatom a kutakodást, a zenekar még aktív tagjait próbálom elérni. Baranyay Csabát kérdem, mit jelentett számára annak idején a Promise-ban zenélni. A gitártáborokról mesél és arról, hogy milyen fontosak voltak ezek az ő életében. A zenekar alapító tagjai mind részei voltak a gitártáboroknak is, ezeknek a hangulatában születtek az első énekeik, így a táborok szorosan összefonódtak a Promise elindulásával. Elmondása szerint a ’90-es évekre jellemző volt egyfajta mozgalmi jelleg, amely a táboroknak és a Promise-nak is lendületet adott, és amelynek hatása az egész egyház ifjúsági életére kiterjedt akkoriban.

Az évek során azután ez változott, a gitártáborok abbamaradtak; a Promise pedig ugyan ment tovább, de ez a mozgalmi jellege a tagok elfoglaltságai és a távolság miatt már nem volt megélhető. Bandinak – Aradi Andrásnak – és Csabinak lett először saját családja, aztán lassacskán a zenekar többi tagját is egyre jobban lekötötte a lelkészi szolgálat és a magánélet.

Az alapító tagokon kívül szerepet játszott még Kutyej Pali, aki trombitált és énekelt, Varvasovszky Péter pedig dobolt egy ideig. Lénárt Viktor hamarabb kilépett, noha ottléte emberileg és zeneileg is meghatározó volt. Segítőnek jött Bálint Nóri és Kapi Zsófi. Amikor ösztöndíjas volt valaki, Maci (Huszák Zsolt) állt be helyette – ő is a gitártáborokon keresztül talált utat hozzájuk. Noszticzius Vilmos a stúdiófelvételek révén került a zenekarba mint a stúdió tulajdonosa.

„Nem szerettünk volna saját magunk nosztalgiazenekara lenni.” (Aradi Gyuri)

Gyuri (Aradi György) megfogalmazása szerint az elmúlt tizenöt évért való nagy hálaadó alkalom lesz ez a november 3-ai búcsúkoncert. „Nemes lekerekítése ennek a korszaknak, ami nagyon fontos az életünkben. Nem azért búcsúzunk, mert ne lenne sok meghívásunk. Csak a zenére magára már nem jut elég idő, energia, hiszen időben és térben Kőszeg–Dombóvár–Budapest közt kell balanszírozni.”

Smidéliusz Gábornak november 3-a óriási teher alól való felszabadulás lesz. „Nehéz meghozni egy olyan döntést, ami ennek a történetnek a végére pontot tesz, mert érzelmileg mindenki nagyon kötődik az együtt eltöltött évekhez és élményekhez. Ugyanakkor anakronisztikusnak tűnik a tizenöt éve megírt számainkat ma játszani. A flexibilitás kulcsfontosságú: le kell követni azt, ami a környezetünkben van – ez az ifjúsági munkára is igaz! Lénárt Viktor jelenléte a zenekarban meghatározó volt. Ő mérte fel a legkorábban, hogy ezek a keretek nem vihetőek tovább. Most a zenekarból mindenki újat kezd, ami valahol azért persze a Promise-ban gyökeredzik.”

Testvérében, Andrisban sincs szomorúság a lezárás miatt, inkább hálaadással gondol az elmúlt tizenöt évre. Komolyan veszi annak igazságát, hogy ahol valami lezárul, ott mindig elkezdődik valami új is. A zene ajándék, amellyel szeretne jól élni a továbbiakban is.

Arra a kérdésre, hogy miként érzi magát, Csaba úgy nyilatkozott, „jó kis békességes állapotban” készül a búcsúkoncertre, és hogy „egészséges lezárása lesz ez a dolgoknak”. „Nem születtek már új dalok, és nem tudunk már úgy szólni. Régen rendkívül termékenyek voltunk.”

Oknyomozásom során még rengeteg izgalmas dologra jöttem rá a Promise-szal kapcsolatban. Bocsássa meg a kedves olvasó, hogy a terjedelmi korlátok miatt a közzétételükkel a jövő hétig várni kell! Addig azonban nagy „feladat” vár ránk: részt venni a búcsúkoncerten. Mivel a zenekar tagjai egyhangúlag azt állítják, hogy a Promise kairosza lejárt, valóban elképzelhető, hogy most halljuk utoljára ebben a felállásban zenélni ezeket a remek embereket!

Kérem tehát, hogy mindannyian menjenek el erre a koncertre, és nagyon füleljenek! Én pedig biztosítom Önöket, hogy a következő lapszámban minden kiderül, ami itt nem kaphatott teret…

Frenyó Anna

::Nyomtatható változat::