Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Pál apostol munkája nyomán, ahogyan leveleiben olvashatjuk, évről évre új gyülekezetek jöttek létre. Két évezred alatt kialakult az egyház mai formája. Maradt azonban mozgástér, s keresztény missziói elkötelezettségünkből fakadóan mindannyiunk feladata, hogy ezt a lehető legjobban használjuk ki. Miként tették ezt Nyíregyházán, ahol Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség néven új egyházközség született. Az Északi Egyházkerület nyolcvankettedik egyházközségének megalakulása alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten december 3-án délelőtt dr. Fabiny Tamás, a kerület püspöke hirdette az igét.

Hogy miként is született az új evangélikus közösség? 1988-ban kezdődött el Bozorády Zoltán nyíregyházi lelkész kitartó munkája nyomán az Emmaus Evangélikus Szeretetotthon építése; az intézményben ma már száz idős ember élhet keresztény szellemiségben. Az idősek istentiszteletére egyre többen jöttek a városból és a szeretetotthon környékéről – s az összegyülekezett hívek számára egyszer csak kicsinek bizonyult az épületegyüttes közepére tervezett kápolna. Azért, hogy a diakóniai intézmény lakóinak közössége mellett formálódó gyülekezet – benne az „alulról kezdeményezett” imakör, ifjúsági óra, énekkar – megfelelő helyet kapjon, jogosan vetődött fel a templom építésének gondolata…

Az imádságba foglalt álom tavaly valósággá vált. A templomot D. Szebik Imre egy évvel ezelőtt felszentelte. Az egyházközségi, az egyházmegyei, végül az egyházkerületi közgyűlés pedig jóváhagyta a közösség önállósodási kérelmét, s 2006 tavaszán megjelölte az új egyházközség hivatalos megszületésének időpontjaként az egyházi esztendő első vasárnapját.

Az egyházközséggé szerveződés alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten mintegy százötven hívő volt együtt, közöttük Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője, valamint Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke. Fabiny Tamás az emmausi tanítványokról (Lk 24,13–35) szóló igehirdetésében elmondta: az Emmaus felé igyekvő tanítványok búsan, magányosan és reményvesztetten haladtak az úton. Azonban melléjük szegődött Jézus, és ők egy délutánt, sőt egy estét töltöttek vele. Végül pedig miután a kenyér megtörésében is együtt voltak, egészen megváltoztak, s a visszafelé vezető úton az örömtől és lelkesedéstől izgatottan siettek a többiekhez, hogy hírül vigyék: találkoztak a Mesterrel. „Az emmausi egyházközség tagjainak kívánom, hogy a visszatérő tanítványok lelkületét hordozzák magukban, s így építsék a megszületett és növekedő gyülekezetet!” – mondta a híveknek az egyházkerület vezetője.

Horváth-Hegyi Olivér

::Nyomtatható változat::