Keresztény szemmel

Hmmm…

Hozzászólás a cikkhez

…csak le kell hajolni érte – folytatja a közhelyessé lett mondatot az idősebb korosztály, amelynek tagjai még hallották Brachfeld Siegfriedet a régi rádiós kabarék recsegős hangján.

Lám, mivé formálódnak a jól ismert, gyakran idézett mondatok! Most ezt olvasom a hvg.hu hírportálon: „A téma az utcán hever, és a mellette elhaladó rendőrök nagyokat rúgnak bele.”

Hát igen, ide jutottunk. Az elmúlt napok, hetek történései kiválóan bizonyítják, mennyire nem old meg semmit a folyamatos hazudozás, az, ami ebben az országban történik. A nagyember nem kér bocsánatot azért, aminek töredékéért demokratikus országokban mások azonnal lelépnek a politika színpadáról. Ezek után a nagyember főrendőre is folyamatosan egy egész ország képébe hazudozik, mondván: csak bátrak voltak, semmiféle aljasságot nem követtek el. Csak mi vagyunk vakok és bolondok, vagy nem jól nézzük a tévét. Vagy nem jó tévécsatornát nézünk.

Hab a tortán, hogy a főváros nagyembere Pro Urbe, azaz A városért díjjal tünteti ki ezek után a főrendőrt. Hab a tortán? Inkább szembeköpése, megalázása, provokálása ez mindannyiunknak. Nem csodálkoznék, ha mostantól rezzenéstelen arccal tagadna a gyorshajtó is, miután lemeszelték. Ha a főrendőrnek szabad hazudnia, miért ne lenne szabad az egyszerű polgárnak? A piti tolvaj is csak azt mondaná: bátor voltam, hogy bemerészkedtem egy idegen lakásba. A rablógyilkos is ártatlan képpel nézne ránk: a hiba nem nála, hanem a mi készülékünkben van.

Nonszensz, hogy akik elrontottak mindent, és ezt nyilvánosan be is ismerték, most úgy adják elő magukat, mint akik a megoldás egyedüli letéteményesei. Abszurd, hogy reformoknak nevezik a megszorításokat, és gazdasági felemelkedést várnak az elvonások eredményeként. És egyszerűen felháborító, hogy velünk fizettetik meg mindazt, amit ők rontottak el.

Jelentem, én ez idáig a munkámat a tőlem telhető mértékben, tisztességgel elvégeztem, nem én tehetek arról, hogy ide süllyedt ez az ország. És gondolom, sok százezer honfitársam tette-teszi ugyanezt. Nem ügyeskednek, dolgoznak keményen, napi nyolc órán túl is, mert el kell tartani a családot, iskoláztatni kell a gyereket, ki kell fizetni a sokszorosára növekedett fűtésszámlát. Nem ők rontották, nem mi rontottuk, nem én rontottam el. Miért mi fizessünk akkor? És hol vannak a bűnösök? Ha már megtörtént a nagy „őszödi beismerés”, nem kellene arról is szólni, kik tehetnek arról, hogy ide jutottunk?

És kérdezem, miért hallgat oly mélyen a nagyember csapata? Nincs köztük egy írástudó, egy gondolkodó, aki végre fölemelné a hangját? Donáth László lelkész kollégám (a nagyember csapatából) úgy nyilatkozott egy fórumon, hogy a politika és az erkölcs nem kell, hogy szinkronban legyenek egymással. Én erre viszont azt gondolom, hogy egy ország hasznára válna, ha politika és erkölcs egymásra találnának. Ha erkölcsös, korrekt, világos beszédű, átlátható életű politikusok vezetnék az országot… Álom ez csupán?

A Bibliában a Királyok és a Krónikák könyvei sorra beszámolnak Izráel és Júda királyairól. Egész sor királyról csak ennyit jegyez meg a krónikaíró: mennyi volt éveinek száma, hány esztendeig uralkodott, de a rossz királyokról szólva mindig ott a refrénként ismétlődő mondat: „Azt tette, amit rossznak tart az Úr…” Ezek a királyok – bár néha évtizedekig uralkodtak – csak egy múló epizód voltak Isten népének életében. Uralkodásukat általában pogány kultusz, káosz és gazdasági-társadalmi lezüllés kísérte. Viszont a jó királyokról, például Ezékiásról ezt mondja az Írás: „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid.” (2Kir 18,3) Lám-lám, az Istenben bízó királyok alatt felvirágzott Izráel, mert visszataláltak Istenükhöz, s ez a mindennapokban is gyümölcsöket hozott.

Politika és erkölcs, politika és istenhit – igenis egymásra találhatnak. Az van hasznára az országnak is, ha vezetői példamutató módon élnek, ha őrei a közerkölcsnek. Mert akkor lesz rend és igazságosság alul, ha fenn is tisztelik a törvényt. Isten törvényét is. Ha a hibákért őszintén bocsánatot kérnek, ha megnevezik a vétkeseket – és ha a bizonyítottan vétkesek büntetésüket is megkapják. De most nem így történik… Most a gátlástalan hazudozás ül tort. És csend van, súlyos csend.

„Eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás.” (Kossuth Lajos)

Lupták György

::Nyomtatható változat::