Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A hazai felsőoktatás változik – kis túlzással szinte napról napra. Néhány éve megjelent a kreditrendszer, zajlik a bolognai folyamat, és küszöbön áll a tandíj bevezetése. Mind a három lépést nagy felzúdulás követte. Fontos lenne, hogy a hallgatóság átfogó ismeretekkel rendelkezzen e folyamatokkal kapcsolatban – hiszen senki nem alkothat megalapozott véleményt olyan témáról, amelyről kevés az információja –, ezeket pedig nem osztogatják csak úgy az utcán.

Ezért nagyon jó, hogy a budapesti Luther Márton Szakkollégium igyekszik lehetőséget adni arra, hogy tagjai bővíthessék a látókörüket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy november 9-én, csütörtökön este az intézmény előadótermében legalább hetven hallgató ült a felsőoktatási reformról tartott vitaesten. A meghívott vendégek Csillag Tamás, a Diákhitel Központ Zrt. vezérigazgatója és Ekler Gergely, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke voltak. A vitát a kollégiumi diákok kezdeményezték, de igazán nehéz dolga a kollégiumi lelkésznek, Barthel-Rúzsa Zsoltnak volt az est moderálásával, hiszen a téma olyannyira összetett, hogy a vitázó felek könnyen elbeszélhetnek egymás mellett.

A felsőoktatás reformja egységes folyamat – kezdte Csillag Tamás –, melynek nem lehet egyes tényezőit önálló problémaként kezelni. Az egyik legfontosabb – és napjainkban talán a leginkább vitatott – tényező a tandíj kérdése. Abban egyetértettek a vitapartnerek – ezért is nem lehet őket a szó szoros értelmében „ellenfeleknek” nevezni –, hogy a tandíj bevezetésére szükség van, Ekler Gergely azonban hozzátette, hogy olyan formában, ahogyan ez a jelenlegi tervekben szerepel, nem kivitelezhető. A tandíj – a nyugat-európai országokkal megegyező mértékű – magyarországi bevezetése azt jelentené, hogy az anyagilag rosszabb helyzetű fiatalok kiszorulnak a felsőoktatásból, és az egyetemek teljes önfinanszírozását sem oldaná meg. Viszont mindenképpen szükség van egy olyan intézmény, illetve intézményrendszer létrehozására, amely segítséget nyújthat a tanulmányok finanszírozásának megoldásában.

Ugyancsak egyetértettek a felek abban, hogy a felsőoktatás átalakításának kérdését nem szabad politikai tényezőként kezelni, mint ahogy ez az elmúlt hónapokban, években történt. A tandíj bevezetését az érvényes törvények lehetővé teszik, így látszólag semmi sem állhat ennek az útjában. Csillag Tamás kiemelte: a reformot – és ezzel a tandíj bevezetését – nem szabad elodázni, hiszen így a felsőoktatás problémáinak megoldása megint éveket késhet. A reformokra szükség van, a cél látható, már csak az utat kell megtalálni.

Csobán Csaba – Jankowski András

::Nyomtatható változat::