|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2006
- 50
- Megfontoltan járni adventben
Szószóró
Hozzászólás a cikkhez
Megfontoltan járni adventben
Karácsonyi díszbe öltözik körülöttünk minden. A gyermekek ilyenkor bátrabban kérnek szüleiktől tárgyakat, játékokat, bízva abba, hogy a „szeretet ünnepe” meglágyítja majd a felnőttek szívét. És a felnőttek is bátrabban, sokszor a lehetőségeiket meghaladva hoznak áldozatot azért, hogy ekképpen is kimutathassák érzéseiket szeretteiknek.
Miközben feleségemmel a karácsonyi vásárlást terveztük, kezembe került egy írás Antoine de Saint-Exupéry francia írótól. Nem, kedves olvasó, nem A kis herceg, hanem egy annál sokkal rövidebb munka. De a tömörség nem ment a mondanivaló rovására. Ezzel a csendes imával készüljünk adventben, hogy a karácsonyt megelőző forgatag ne tudjon magával ragadni bennünket! Engedjük, hogy szenteste ne csak a karácsonyfánk, hanem a szívünk is díszbe öltözzön!
Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!
Györe Balázs
::Nyomtatható változat::
|
)
