EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 04 - Ferenc kriptalakóból lett gyülekezeti tag

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Ferenc kriptalakóból lett gyülekezeti tag

A vásárhelyi férfi segítséggel fordított a sorsán

Ivott, csövezett, hetekig egy sírboltban éjszakázott a vásárhelyi Kiss Ferenc, aki úgy tartja, eddigi sorsáról leginkább maga tehet. A negyvenöt éves férfi már felcserélte a holtak kényszerű társaságát az élőkére. Az evangélikus gyülekezet hasznos tagjaként ma már dolgozik, szakított az alkohollal, s angolul tanul. Nyelvtudását a legutóbbi szeretetebéden mutatta be egykori sorstársainak.

Kiss Ferenc maga is belátja, rosszul irányította eddig a sorsát, önmaga tehet arról, hogy előbb munkanélkülivé, majd hajléktalanná vált. Szobafestő-mázolónak tanult a vásárhelyi 602-es ipari szakmunkásképzőben, ám az első évnél nem jutott tovább.

– Nem fűlött a fogam az iskolához, ezért az első osztályt meg kellett volna ismételnem, nem tettem. Inkább elmentem segédmunkásnak a Vas- és Fémipari Ktsz-be. Néhány évig bírtam, majd újabb és újabb munkahelyet kerestem. Sosem jutottam többre, mindenhol segédmunkás maradtam. Gyorsan belekerültem viszont a munka – szórakozás – pihenés mókuskerekébe, melyben a szórakozásra fordított idő nyúlt egyre hosszabbra – mondta.

Kiss Ferenc dolgozott a Délépnél, majd a Szegedi Bútoripari Szövetkezet hódmezővásárhelyi üzemében, de állást vállalt a kútvölgyi gyógyintézetben is, ahol karbantartó, portás, de segédápoló is volt. Itt ismerkedett meg élettársával, akitől hét év után végképp elköltözött.

– Nagyon lecsúsztam, csak akkor mentem reggelenként dolgozni, ha volt hozzá kedvem, ezért mindenhonnan elbocsátottak. Ittam rendesen, így nem jutott pénz albérletre. A haveroknál egy ideig meghúzódhattam, ám 2005-ben végleg az utcára kerültem.

Azon a télen Ferenc sokat fagyoskodott, s mert nem volt hová mennie, éjszakára beköltözött az Arany temető egyik kriptájába. November és december egy részét a holtak közt töltötte. Hungarocellel és nejlonnal burkolta be magát, hogy ne fázzon, de mint mondja, volt olyan éjszaka, hogy a hideg miatt le sem tudott feküdni, attól félt, sosem kelne fel többé. Ezért hajnalig járkálgatott fel s alá. A csontjaiba beköltözött hideget napközben az állomás melegében próbálta kiengedni.

Még ekkor is adott magára, ezért ismerőseinél rendszeresen fürdött. Szendvicset, pogácsát pedig az állomáson megfordulóktól kapott.

– Már az első nap megszólított az állomáson a szociális gondozó, de letagadtam, hogy hajléktalan vagyok. A harmadik nap reggelén már nagyon rossz állapotban voltam, aztán bevallottam, fedél nélkül élek – mondta a negyvenöt éves férfi.

Ferenc 2006 elején bekerült a krízisszállóra, majd a nappali melegedőre, felhagyott a fröccsözéssel. Azt viszont 2005-ben maga sem gondolta, hogy a hajléktalanok karácsonyi ebédjén megváltozik az élete.

– Nagyon megfogtak Deák László evangélikus lelkész szavai, aki azt mondta, mindenki előtt nyitva a templom. Komolyan vettem, amit mondott, de napokon keresztül csak a kapuig jutottam, nem mertem bekopogtatni. Aztán erőt vettem magamon…

Ferenc nem tétlenkedett, tavaly már nyelvet kezdett tanulni a gyülekezetben, olyan szép eredménnyel, hogy a hajléktalanok legutóbbi szeretetebédjén ő olvashatott fel angolul verset a Bibliából. Élete megváltozott: állást talált, s az ivással is teljesen felhagyott. Úgy gondolja, mindezek nem „csak úgy” történtek vele. Ő is tett azért, hogy jobbra forduljon a sorsa, s erőfeszítéseiben pedig igaz segítőkre lelt.

Korom András


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
Életszemlélet
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Múltértékelő
Urnatemető-szentelés Budafokon
Ülésezett az országos presbitérium
Nemcsak szavalták, rajzolták is a Himnuszt
Keresztutak
Az ökumenikus imahét élménye és áldása
Áttörni a hallgatás falát
Ökumenikus járomban
Párbeszéd – hangfogó nélkül
Találkozó a magyar–vesztfáliai kapcsolatok újjáélesztéséért
Lutheri köszöntés Szent Márton hegyén
Evangélikusok
„…minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr…”
Huszonöt év az egyház könyvtárában
Megálmodni a jövőt
Ferenc kriptalakóból lett gyülekezeti tag
Kétszáz éve született Vandrák András, a magyar evangélikus iskolaügy kidolgozója
„Nemzeti intézeteit csak maga a nemzet tarthatja fönn”
e-világ
Gabonák az étkezésünkben
Keresztény szemmel
Ne tétovázz, ha Isten hív!
A hét témája
„Köszöntsük az egek Urát…”
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
Palóc mesék „varázsdobból”
evél&levél
Tisztelt Szerkesztőség!
Tisztelt Szerkesztőség!
On-line plusz
Kegyelettel emlékezünk
Megharcolt élet
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
A vasárnap igéje
Nincs itt maradandó sátorunk
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
„Vérbevágó” kérdés
Szószóró
Mi újság az ifjúsági osztályon?
Cantate
Husztól Tranovskýn át Vietóriszig
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2007 04 Ferenc kriptalakóból lett gyülekezeti tag

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster