Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. 1Sám 2,7 (Mt 23,12; Mt 17,1–9; 2Kor 4,6–10; Zsolt 63) Az Úr bizonyosan mindenkit gazdagítani akar, és nem leli örömét abban, hogy megalázza az embert. Szelíden tanít különbséget tenni az ideiglenes és az örök értékek között, de aki ellenáll szeretetének, úgy jár, mint a gazdag ifjú, aki éppen vagyona miatt esett el az igazi gazdagságtól, amelyre vágyakozott. Jézus, aki értünk szegény lett, tegyen minket is szegénnyé, hogy be tudjuk fogadni minden földi kincset felülmúló gazdagságát. Jézus, aki önként megalázta magát, tanítson minket is alázatra, hogy az örök dicsőség részesei lehessünk.

Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Róm 8,33 (Jer 50,20; 2Kor 3,/9–11/12–18; 1Móz 14,17–24) Az apostol kérdése nem költői kérdés, mert a vádnak helye van még az igaznak látszó választottak esetében is. A bűneset után Isten „jogerősen” kimondta minden emberre a halálos ítéletet, de lehetőséget adott a fellebbezésre: Krisztust tette „legfelsőbb Bíróvá”. Aki hozzá folyamodik, bizonyosan kedvező elbírálásban részesül, ejtik az ellene felhozott vádakat. „Mennyi békét elveszítünk, sírva hordjuk bánatunk! S mind azért, mert hő imában őhozzá nem fordulunk.”

Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! Mt 25,13 (Jóel 2,1b; Jn 1,43–51; 1Móz 15,1–21) Emberek milliói ülnek esténként a tv előtt. A békés polgárok szörnyülködve nézik a híradó véres terrorcselekményekről, döbbenetes természeti katasztrófákról, mérhetetlen gazdagságról és embertelen szegénységről szóló tudósításait. Ezután az esti filmben szinte ugyanezeket látva jót szórakoznak. Tudósok kongatják a vészharangot, néhány évtizeden belül bekövetkező globális katasztrófát emlegetnek, de az emberek többségét ez nem izgatja. Izgat-e minket, keresztényeket Jézus intő szava? Készen várjuk-e Urunk érkezését?

Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Hós 14,4b (Fil 2,13; Jn 3,31–36; 1Móz 16,1–16) Az a te istened, akire vágyaid, gondolataid, érzéseid, szavaid, cselekedeteid irányulnak (Luther után szabadon). Ha ezt belátjuk, rá kell döbbennünk, hogy sokkal inkább függünk a magunk által kreált dolgoktól és körülményektől, mint saját Teremtőnktől. Önmegvalósításra törekszünk, ezzel egy lelki perpetuum mobilét hozunk létre. Őszinte pillanatainkban azonban belátjuk: az önmegváltás lehetetlen, égetően szükségünk van az igazi Istenre. Kerüljön méltó helyére életünkben a teremtő és megváltó Isten, hogy a megfelelő helyre kerüljenek a dolgok, tárgyak és körülmények is!

Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot! Zsolt 97,10a (Róm 12,9; Jel 1/1–2/3–8; 1Móz 17,1–4) Bizonyára mindenki érzi ennek a mondatnak a feszültségét. Szeretet és gyűlölet kibékíthetetlen ellentétei egymásnak, mégis csak együtt létezhetnek, mint a belégzés és a kilégzés. A tüdőnk befogadja az oxigént, és eltávolítja a széndioxidot. A lelkünknek ugyanígy kell „egy lélegzetre” igent mondania Isten szeretetére és nemet mondania a sátáni gonoszságra. Azt is tudnunk kell, hogy erősen szennyezett helyen veszélyessé válik a belégzés. Kerüljük a lelkünket károsító teológiai és filozófiai „termékeket”, mint a génmanipulált élelmiszert!

Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Mt 5,13 (Jer 29,7; Jn 8,12–20; 1Móz 17,15–27) A só ízét, tartósító erejét a benne levő elemek meghatározott aránya adja. Ha ez a belső rend megváltozik, elvész a só eredeti íze, hatása. Ha föladjuk keresztény hitünk összetevőit, és idegen elemekkel keverjük őket, elveszítjük küldetésünket ebben a világban. Nem lehet például Krisztus iránti teljes elkötelezettség nélkül keresztényként élni, bár sokan kísérleteznek vele. Légy só ott, ahol élsz! Érezzék meg lényed által a körülötted élők Krisztus embermentő szeretetének jó ízét.

Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. 2Kir 19,30 (Jel 22,16; 4Móz 6,22–27; 1Móz 18,1–15) Amikor a kertész megmetszi a fát, az egyik ágat levágja, a másikat meghagyja azzal a céllal, hogy jó gyümölcsöt teremjen. Így tesz Isten is az övéivel. Akiket Krisztusért életre ítélt, azokat gyümölcstermésre készteti. A szeretet édes gyümölcsei csak a Krisztusban mélyen gyökerező hit következtében teremnek meg életünkben.

Győri Gábor

::Nyomtatható változat::