EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Január nálunk a disznóvágások ideje. Ilyenkor berakhatjuk sertéshizlaló munkánk szép, kövér eredményét a fagyasztóba. Jó alkalom ez arra is, hogy összejöjjön a család. Még a pesti fiunk is lehozza az övéit. Fővárosi kis unokánk az idén konfirmál. Mondhatom, nagy megrökönyödést okozott, amikor a disznótoros vacsora kellős közepén azt mondta, hogy ő nem eszik véres hurkát, mert az bűn. Mindenki kinevette az asztalnál, de engem elgondolkoztatott eltökélt kis tekintete. Hogy is van ez, tisztelendő asszony? Együk vagy ne együk a véres hurkát?”

Aranyos Marika! Vidéki lelkipásztor lévén nem idegen számomra a disznóvágások világa, no meg kérdése sem lepett meg. Köszönöm, hogy nem kacagott együtt a kacagókkal, amikor kis unokája elmondta meggyőződését. A kis emberek sokszor tisztábban látnak, mint mi, komoly felnőttek. Ezért örülök, hogy nem söpörte a szőnyeg alá ezt a „vérbevágó” kérdést. Biztosan több olvasóm vár rá feleletet, még akkor is, ha csak a boltban jut hozzá a disznótoros vacsorához valókhoz. Így hát kétszeresen is hálás vagyok azért, hogy megtisztelt bizalmával.

Nézzük hát, hogyan igazít útba bennünket ebben a kérdésben a Szentírás! Amikor Isten szövetséget kötött a világgal az özönvíz után, akkor engedte meg első ízben az embernek a hús fogyasztását. Volt azonban az Úrnak egy feltétele: „De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!” (1Móz 9,4) Amikor pedig a zsidó nép megkapja a törvényt, ez a tilalom megerősítést nyer: „Ezért mondtam Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére.” (3Móz 17,14b) És persze azt is hozzáteszem, hogy mindez nem csupán az izraelitáknak szólt, hanem a közöttük élő jövevényeknek is, méghozzá fővesztés terhe mellett (lásd 3Móz 17,10–14)!

De ezek után még mindig nem dőlhetünk hátra nyugodtan kényelmes karosszékünkben, mondván: „Világos, hogy mindez ránk, keresztényekre nem vonatkozik” – hiszen az Újszövetség is ír a vérevés tilalmáról! „…tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” (ApCsel 15,29)

Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy ez a tilalom nem egyszerűen a Tóra valamelyik előírása. Nem olyan előírás, amely csak a zsidó népre vonatkozik. E tilalom létezett a törvényadás előtt is; Mózes törvénye megismétli, az apostolok pedig megerősítik érvényességét. Ezért a vérevés tilalma a keresztény ember számára is érvényes! Számomra evidens, hogy sem hagymás sült vért, sem véres hurkát és semmiféle olyan ételt nem fogyasztok, amely vér hozzáadásával készült. Hiszem, hogy Isten csak és kizárólag olyasmit parancsol nekünk, ami a javunkat szolgálja, ami segít megőrizni a testi-lelki-szellemi egészségünket.

Tagadhatatlan, hogy az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv fent idézett igei részlete olyan missziós helyzetben született, amikor az apostolok saját népük körében szolgáltak Krisztus evangéliumával. Közöttük pedig egyértelműen elfogadott volt a vérevés tilalma. Az ő bizalmuk márpedig attól is nagymértékben függött, hogy a nem zsidó származású hívek is betartanak-e, vagy sem bizonyos ószövetségi előírásokat.

Az is világos, hogy keresztény hitünk nincs alávetve speciális étkezési szokásoknak (vö. 1Tim 4,4–5; Róm 14,17; 1Kor 8,7–9!). Ám az sem feledhető, hogy tekintettel kell lennünk testvéreink lelkiismeretére ebben a kérdésben is. Sem elítélnünk, sem kinevetnünk, sem fanatikusnak bélyegeznünk nem szabad azt, aki hitbéli meggyőződése miatt félretolja tányérján a véres hurkát. Szeretettel, nem pedig váddal kell fordulnunk tehát afelé, aki nem eszik vér hozzáadásával készült ételeket, és afelé is, aki az ételekről szóló általános keresztény tanítás alapján azt vallja, hogy „Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele” (1Tim 4,4).

De vajon ki tudunk-e alakítani ebben a kérdésben is biblikus, hitbeli álláspontot? Átgondoltuk-e már, hogy Isten életünk minden területére igényt tart?! Hogy van mondanivalója leghétköznapibb cselekvéseink közepette is a számunkra?

Kedves Marika! Nyilvánvaló: az, hogy a disznótoros vacsorán az étlapra kerül-e a véres hurka, vagy sem, nem üdvösségi kérdés. De ha megérintette szívét a vágy, hogy élete minden területén engedelmeskedjen Istennek, akkor nyugodtan vegye komolyan a vérevés tilalmát! A pogányból lett keresztények számára az apostolok megtiltották a vér fogyasztását, és bizonyos vagyok abban, hogy nem cselekszünk helytelenül, ha ebben mi is követjük őket.

Szeretettel üdvözlöm konfirmandus unokáját is a Szentírás szavaival: „Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (1Krón 16,11) Imádkozom érte, hogy ne csak hitmegerősítő felkészülése legyen sikeres, de a keskeny ösvényen is megmaradjon! Szívélyes üdvözlettel:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::