Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A keresztény felekezetek látható egységéért való fohász az év minden napján „aktuális”, de még inkább középpontba kerül a Krisztus-hívők egységéért tartott ökumenikus imahét idején, minden esztendő januárjának utolsó hetében. Ebben az évben a rendezvény országos nyitóalkalmát a Deák téri evangélikus templomban tartották január 21-én. A sokakat vonzó ünnepi istentisztelet liturgiájában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak püspökei, vezető lelkipásztorai vettek részt. Szentbeszédet mondott dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek; igehirdetéssel egyházunk nyugalmazott püspöke, D. Szebik Imre, a MEÖT elnöke szolgált.

A csendet törték meg az istentisztelet szolgálattevői a szó szoros és átvitt értelmében is. A gyülekezetet köszöntve Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke az imahét témájára utalva arra buzdított, hogy figyelmünket fordítsuk a szenvedő, nehéz helyzetben élő testvérek felé. (Az imahét témáját mindig egy adott helyi közösségben készítik elő. Az ott született javaslatokat azután nemzetközi szinten is tanulmányozzák, mielőtt elfogadják. 2007-ben a Dél-Afrika Umlazi régiójában élő keresztények tapasztalataira alapozva a szenvedést állították az imahét középpontjába.)

Az Isten szavának befogadására való felkészülést gyülekezeti énekek, illetve a dr. Fabiny Tamás püspök által vezetett közös imádság éppúgy segítették, mint a Lutherániának és a József Utcai Baptista Gyülekezet énekkarának a szolgálata, valamint a Csernák István metodista szuperintendens által felolvasott igék és az Apostoli hitvallás közös elmondása.

Az imahét mottójára – Márk evangéliuma 7. fejezetének 37. versére – dr. Erdő Péter (képünkön) nemcsak utalt, hanem szentbeszéde textusa is magában foglalta. Mk 7,31–37 alapján tartott prédikációjában arról szólt, hogy Jézus ebben a történetben példát adott a mai egyháznak: az embereket saját életterükben kell megszólítani, észre kell venni problémáikat, segíteni kell rajtuk, és természetesen beszélni kell nekik Istenről is. Mert – mondotta az igehirdető – a 21. századi ember sok mindent csinál, és gyakorta nem hallja meg Isten hangját, aki pedig általunk akar szólni. A keresztények egységére törekedni ezért nem ízlés dolga, hanem kötelesség; eléréséhez azonban nem elég az emberi igyekezet, Isten kegyelmére is szükség van. Különösen most – tette hozzá –, amikor a nyugati világ olykor nem általában a keresztény felekezeteket, hanem magát Jézus Krisztust utasítja el. „Ebben a helyzetben egységünknek nemcsak egy hét erejéig, hanem egész esztendőben láthatóvá kell válnia” – hangsúlyozta.

Ugyancsak az összefogás és az egység szükségességét emelte ki D. Szebik Imre püspök 1Kor 12,12–29 alapján tartott igehirdetésében, utalva arra, hogy a világ – csakúgy, mint az egyház – töredezett és szétesett. Bűnbánattal kell megvallanunk – mondotta –, hogy ez utóbbi a mi vétkünk is. „Hogyan ragaszthatjuk össze azt, ami összetört?” – tette fel a kérdést az igehirdető, majd az egyház fogalmának meghatározásában kereste rá a választ. Az egyház az egymást hordozók, gyógyítók és bátorítók közössége. Maga Krisztus hordozza, ezért – hozzá hasonlóan – tagjai is akkor töltik be küldetésüket, ha elhordozzák egymást. „Az egyház gyógyító közösség is, hiszen sebek gyógyulhatnak Krisztus közelében” – folytatta. „És mivel Jézus által gyógyulhatunk, jogos az az igény, amely az eukharisztia közösségét szorgalmazza. Az egyháznak továbbá biztatnia kell az embereket mai, félelemmel teli világunkban, bátran fel kell emelnie a szavát fontos társadalmi és erkölcsi kérdésekben” – zárta szószéki beszédét D. Szebik Imre.

A Varga László református püspökhelyettes, valamint dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök által elmondott bűnvalló és közbenjáró imádság után az istentisztelet áldásmondásokkal, valamint a Himnusz eléneklésével fejeződött be.

G. Zs.

::Nyomtatható változat::