Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A mindennapok egyik legnyugtalanítóbb feladata, hogy megtaláljuk a tevékenységeink közötti egyensúlyt. Nem jó túl sokat enni, de nem jó túl keveset enni sem. Rendszeres pihenésre és feltöltődésre van szükségünk, de annak is megvan az ideje, amikor a pihenést újra az aktív tevékenységnek kell felváltania.

A napi munkánk is olyan terület, ahol kiemelten fontos az egyensúly. A jó munkás szorgalmas munkás. Nem árt azonban tisztázni: mi a különbség a szorgalom és a munkamánia között? Valójában mindannyiunk számára fontos, hogy ismerjük a helyes választ.

Néha előfordul, hogy szükséges a munkanapot megtoldani túlórákkal – főleg akkor, amikor sürget a beadási/leadási határidő, vagy amikor a projekteket időben be kell fejezni. Akkor azonban, amikor a kimerítően hosszú hetek már nem kivételesen, hanem szinte szabályszerűen épülnek be az életünkbe, érdemes elgondolkodni azon, hogy miért van ez így.

A munka, éppúgy, mint az alkohol vagy a drog, függőséget is okozhat. A kemény munka – amellyel igyekszünk nagy céljainkat elérni, és amely valójában életünknek csupán egy részét kellene, hogy jelentse – könnyen válhat önmaga is céllá.

Nincsen rá tudományos bizonyítékom, de jelenleg úgy látom, sokkal több férfi válik munkamániássá, mint nő. A férfiak kézzelfogható eredményt várnak, amely szorgalmas munkával elérhető, míg a családdal töltött időnek nincs feltétlenül látható eredménye. Könnyebb azon dolgozni, hogy elérjük a kitűzött célokat, mint azon, hogy kapcsolatainkat jobbá tegyük. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a viselkedés a helyes, a realitások mégis azt mutatják, hogy a legtöbb férfi inkább a munkájára koncentrál.

Akkor mi módon lehetünk úgy szorgalmasak, hogy ne váljunk munkafüggővé? A példabeszédek könyvében (10,4) a következőt olvassuk: „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” Péld 12,27-ben pedig: „A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom.”

Az a felismerés, hogy mi aratjuk le ugyan a munkánk gyümölcsét, mégis Isten az, aki betölti a mindennapi szükségeinket, kulcsfontosságú. Ki az, aki erőt és egészséget ad nekünk? Honnan vettük azokat a képességeket és adottságokat, amelyeket nap mint nap használunk? Lehet, hogy keményen megdolgoztunk azért, hogy továbbfejlesszük ezeket a képességeket, de mindannyian alapvetően a velünk született adottságokat használjuk. A „velem született” jelentését a következőképpen tudnám definiálni: „az Úrtól kaptam”.

Évekkel ezelőtt azt tanultam, hogy a legjobban úgy tudjuk a Bibliát megérteni, ha megnézzük, hogy mit mond egy másik helyen ugyanarról a témáról. Ebben az esetben az Írás szorgalomra ösztönöz bennünket, de arra is figyelmeztet, hogy óvakodjunk a túlterheltségtől. „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127,2) Hasonló kijelentést találhatunk Zsolt 37,25-ben: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”

Az idézetek alapján egyértelmű, hogy aki a szorgalomból átbillen munkamániába, az nem a mindennapi szükségletei biztosítása végett teszi ezt. Isten ugyanis megígérte, hogy betölti gyermekei szükségeit, ha ők is elvégzik a maguk feladatát.

Sokféle ok miatt válhatunk túlhajszolttá: anyagi vágyak kielégítése; önértékelésünk építése a munkahelyi elismerések segítségével; menekülés a nehéz otthoni problémák elől; a munka istenítése: az a viszonyulás, hogy feladatainkat családunk, sőt Isten elé helyezzük…

A szorgalom a jellemző rád – vagy a munkamánia? Erre csak te tudsz válaszolni, de első lépésként kérdezd meg magadtól: „Miért dolgozom olyan keményen?”

Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna)

::Nyomtatható változat::