Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egy rádióriportban egy fiatal lány lelkesedése ütötte meg a fülemet: „Könnyű vagyok, repülök, nagyon jó…” – ismételgette szinte az extázisig fokozva érzelmeit.

Arra gondoltam, fiatal lányként én is könnyen lelkesedtem az élet kisebb-nagyobb örömei iránt, s ez a lelkesedés sokszor napokig is eltartott. Mi lelkesített föl engem többek között? Például a balatoni nyaralás, egy új cipő; az, ha elmehettem moziba, ha találkozhattam szeretett nagyapámmal, és így tovább.

Ilyen események adhatnak-e okot egy ma élő fiatalnak az örömre, lelkesültségre? Valószínű, sokak számára ezek „ciki” dolgok, elavultak, esetenként természetesek, némelyikre oda se figyelnek. Vajon miért lelkesedett hát annyira a riportbeli fiatal lány? Kiderült: arra a kérdésre válaszolt, hogy kipróbálta-e már a drogot. Nos, igen, és úgy érzi, szüksége van rá, mert így keríti hatalmába a boldogság érzése…

Tüntető fiatalok foglaltak állást a drogok mellett, illetve ellen. Egyszer csak megszólalt egy fiatalember: „Én Jézusban hiszek, ő irányítja az életemet…” Hangzavar, s a rövid riport véget is ért. Egy orvos így összegezte a vitát: „Nincs könnyű drog és kemény drog, csak drog van, a drogozás vége pedig: elbutulás, leépülés, halál.”

A fiatal fiú egyedül maradt a véleményével: „Én Jézusban hiszek, ő irányítja az életemet…, ezért vagyok boldog és könnyű.” A riport keretei között csak egy mondat hangzott el a legfontosabb kérdésről: rövid földi életünk minek a jegyében telik el? Tudatmódosítás vagy tudatosság? Józanság vagy kábulat? Világosság vagy sötétség? Szépség vagy utálatosság?

Isten gyönyörű világot teremtett számunkra; fel kellene fedeznünk értékeit, s akkor elmondhatjuk: „Könnyű vagyok, repülök, nagyon jó…”

Talán nem vagyok nagyon korszerűtlen, ódivatú, ha lelkesedem a májusi orgonáért.

„Gyorsan folyó időmet / Az Úr nem adta hiába, / De azért, hogy erőmet / Szánjam oda jó munkára; / Hogy mint drága vagyonnal / Éljek vele haszonnal. // Ne engedd könnyelműen / Elhenyélnem életemet, / Add, Uram, hogy serényen / Tegyem kötelességemet, / Végezzem jól dolgomat, / Reád bízva utamat!” (EÉ 450,1–2)

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::