e-világ

Hozzászólás a cikkhez

„Több mint húszezer druida, spiritiszta és más napimádó gyűlt össze június 21-re virradóra az angliai Stonehenge-ben a nyári napforduló megünneplésére” – olvashattuk az Evangélikus Élet 2005/27. számában a pogány kori szokás 21. századi mutációjával kapcsolatban. Jelen írásunkban egyrészt a művészettörténet szempontjából, másrészt pedig a csillagászati vonatkozások miatt is jelentős építmény legfontosabb ismérveit foglaltuk össze olvasóinknak – az idén június 21-én 20 óra 6 perckor „megérkező” csillagászati nyár, az idei nyári napforduló beköszöntének apropójából.

A gyűrű alakú, többnyire árokkal övezett földsáncok („henge”) jellegzetes, egyedi emlékei a Brit-szigetek ötezer évvel ezelőtti, késő kőkori kultúrájának; napjainkban megközelítőleg száz ilyen emléket találhatunk ott. Ezek a földsáncok néha kisebb-nagyobb méretű, durván megmunkált kőoszlopokkal párosulnak; az ilyen megalitok száma kilencszáz körüli. Valamennyi közül a legmonumentálisabb, így a legismertebb a Londontól 125 kilométerre nyugatra található Stonehenge.

Az építmény több részből áll, melyek megfelelnek az egyes építési szakaszoknak, és ennek alapján valószínűsíthető az is, hogy nem egyazon néptörzsnek tulajdonítható a páratlan emlék.

A legkorábbi, Kr. e. 3100 körüli rész a 91 méter átmérőjű földgyűrű, amely eredeti állapotában 1,8 méter magas lehetett, külső felén 2 méter mély árokkal övezve. A sáncon belül találhatóak kör alakban, egymástól egyforma távolságra ásva az úgynevezett Aubrey-gödrök, ezekből 56 van.

A második építési szakasz Kr. e. 2500 körül kezdődött. Ekkor a földgyűrű köré kék kövekből kettős kőkört emeltek – ezekből mára csak az alapgödrök maradtak ránk. A négy-öt tonnás köveket egyébként az onnan 390 kilométerre található Prescelly-hegységben bányászták a Stonehenge építői; szánon vagy görgőkön, majd a tengeren a part mentén tutajjal szállították őket mai helyükre.

Az építkezés következő fejezete Kr. e. 2100-tól indult. Ekkor a kettős, kék kövekből álló kört megszüntették, és kialakították az építmény mai formáját. Ennek során emelték a hatalmas, szürke homokkőből álló oszlopokat. Ezeket az építőanyagokat 30 kilométer távolságból szállították oda. A Kr. e. 1100 körülre tehető negyedik építési periódus már nem hozott jelentős változásokat, mindössze meghosszabbították a Sugárútnak nevezett felvonulási útvonalat a bejáratig. Ezután azonban nem használták többé a Stonehenge-et.

Mi célt szolgált a hatalmas építmény? Egyrészt szertartási hely, egyfajta szabadtéri templom volt. Erre utal a környezetében található nagyszámú temetkezési hely, halomsír és ismeretlen rendeltetésű szakrális hely. Stonehenge emellett csillagászati célokat szolgált kőkori obszervatóriumként. Többek között lehetővé tette a bevezetőben említett nyári napforduló megfigyelését, idejének lehető legpontosabb meghatározását, valamint a csillagász papok által vezetett ceremónia keretében történő megünneplését.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::