Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„Bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég” – a legnemesebb és legigényesebb színházművészet, az evangéliumhirdetés missziói szolgálata és Tamási Áron Hegyi patak című művének e sora mint ars poetica: talán így lehetne röviden jellemezni a tizenhét évvel ezelőtt alakult Evangélium Színházat.

Megalapítója, róla szívvel-lélekkel gondoskodó gazdája Udvaros Béla rendező, a színház művészeti vezetője, aki 1990-ben Szentágothai Jánossal és ifjabb Bartók Bélával együtt megálmodta, majd létrehozta – protestáns egyházak anyagi támogatásával – a maga nemében páratlan teátrumot. Eddigi huszonhat bemutatóján megszámlálhatatlan hazai és határon túli nézőt gyönyörködtetett Thália templomában.

A színháznak otthont adó Duna Palotában a néző egy csapásra családtag lesz: Udvaros Béla házigazdaként bánik vendégeivel. E sorok írója is vallja: aki egyszer megtapasztalja e színház atmoszféráját, garantáltan visszatérő nézővé válik. S akkor a darabokról, a színészekről még nem is beszéltünk…

– Ez a színház mentes a kompromisszumoktól. Igazi szerelem! – mondja Udvaros Béla. – Mit értek ezen? A művész a maga érzései, gondolatai, nem pedig előírt kötelezettségek formájában lehet a részese. Szabadon választva, kedvből, szívesen csinálom, mert így tudom és akarom kifejezni magam, s nem kötnek előírt formák.

Törekvésem tizenhét éve ugyanaz: olyan újat adni a közönségnek lelkiekben, szellemi tartalmakban, erkölcsi gondolatokban, hogyha valaki kijön a színházból, több legyen, mint amikor bejött. Az igazi templomban is ez történik: a hívek többé válnak. A szórakoztató színház kikapcsolja az embereket – mi „bekapcsoljuk”. Érdemes elgondolkodni…

Hiszem, hogy a fennállásunk óta bemutatott huszonhat előadás során így volt, s ezek szerint vezetem a színházat tizenhét éve. Evangélikusként büszkeséggel tölt el, hogy a reformátusokat és az unitáriusokat is be tudtam vonni, s igazi ökumenikus színházzá váltunk. Sikerült Thália templomát létrehoznom Budapest legszebb színháztermében – olyan kiváló művészekkel, mint például Bitskey Tibor, O. Szabó István vagy Bánffy György.

– Lánya, Udvaros Dorottya színművésznő látható lesz-e az Evangélium Színház színpadán?

– Dorottya ma a Nemzeti Színház vezető színésznője, az egyik legfoglalkoztatottabb művész színpadon, filmekben, tévében egyaránt… De a premiereken mindig ott van! Bízzunk abban, hogy a közeljövőben ez is megtörténik.

– Milyen szempontok szerint választ darabot, szerzőt? Fontos, hogy köthető legyen a mához, aktualitást keres – esetleg kevéssé ismert vagy inkább vallásos tárgyú műveket?

– Nem, egyik sem. Nem is a színészeknek keresek darabot. Egy ihletett állapotra várok. Talán szabad így fogalmaznom: a művészember ihlet nélkül nem tud létezni, az ihlet az élet nagy adománya, az isteni kegyelem ajándéka. Hogyan találok darabot? Az ihlet pillanataiban. Kosztolányit idézem: „Sár és virág, kavargó semmiség, / de hirtelen, mint villám, hogyha lobban – / két sor között – kinyíl nekünk az Ég.” S nálunk az eget nyitotta ki Tamási Áron, Németh László, Márai Sándor, Illyés Gyula, Herczeg Ferenc, Hubay Miklós, Nyírő József, Sík Sándor, Heltai Jenő, Szabó Magda… Műveik nem „vallásos darabok”, de bibliai értelemben vett igehirdetés van bennük!

– A napokban, az évad végével Erdélybe indul az Evangélium Színház.

– Ajándékba adjuk ezt az utat, a huszonhat tagú társulattal június második felében indulunk. Többször jártunk már Erdélyben: Brassóban, Kolozsváron, Nagyváradon, Marosvásárhelyen; az Apáczai Csere-darabot elvittük Apácára. Nem túlzok: állva ünnepelték a Keresztelő Jánosról szóló Prófétát.

Idén Szabó Magda Szent Bertalan nappala című darabjával megyünk, hiszen ott még soha nem játszották. Döntöttem: elviszem Erdélybe. Kéréssel fordultunk a kulturális minisztériumhoz, a Nemzeti Kulturális Alaphoz – elutasítottak. A majd hárommillió forint végül mégis – mondhatjuk, csoda folytán – lassan összegyűlt. Rendkívüli készséggel sietett a segítségünkre a Színházi Dolgozók Szakszervezete, amely az elmúlt évek során rendszeres mecénásunk volt.

A turné első állomásai – Temesvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely – után, átkelve a Kárpátokon, a moldvai csángó magyaroknál folytatjuk: Bákón, ahol soha még magyar színház nem játszott! Azután pedig Kolozsvár, Nagyvárad lesz a végállomás.

– Hogyan összegezné ezt a szépségesen nehéz tizenhét évet?

– Az Evangélium Színház hűségesen teljesítette az induláskor tett ígéretét. Olyan 20. századi magyar, keresztény, nemzeti drámákat játszunk, amelyek a magyar irodalom krémjét teszik ki, s melyeket az utóbbi évtizedekben a szekularizálódott színházi világ – amely elfordult a nemes eszméktől – mellőzött. Mi pótoljuk ezt a mellőzést: egy „nemzeti színház” programját játszottuk. Nevünk Evangélium Színház; az „evangélium” görög szó, jelentése: örömhír. Ez kifejezi tehát az Evangélium Színház legfőbb célját: visszaadni a görögök által létrehívott teátrum eredeti, nemes hivatását. Thália templomában igét hirdetnek a papok: Thália papjai. Örök szellemi-lelki tartalmakat, amelyek megerősítik az emberek életbe vetett hitét. Mi olyan örömhírt hirdetünk, amely által a néző megtisztul, és emelkedett lélekkel távozik.

Kőháti Dóra

::Nyomtatható változat::