A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Nem lehetett nem észrevenni őket. Mindenhol ott voltak. Egyenruhájuk, kirchentagos nyakkendőjük már messziről üzent: „Ich helfe”, azaz „segítek”.

Mintegy négyezer-ötszáz önkéntes segítő dolgozott a Kirchentagon Németország minden részéről. Nagy részük cserkész. Toborozni nem volt nehéz – az elmúlt években önkéntesként dolgozókat értesítették, hogy újra itt a lehetőség szolgálni, illetve a gyülekezeteken keresztül új segítők csatlakozását is várták a szervezők. Az önkéntesek pár nappal a rendezvény kezdete előtt érkeztek; mindvégig ingyen kaptak szállást és ellátást. Ötórás műszakokban váltották egymást a legkülönbözőbb posztokon.

Rendíthetetlenül álltak a fiatalok a rendezvények helyszínein, és akár a kétszázhuszonötödik alkalommal is elmagyarázták az érdeklődőknek, hogy például merre található a kristályterem… Sokan rollerrel, illetve görkorcsolyával tették könnyebbé a termek közötti közlekedést, mely napi több kilométer megtételével járt.

Rájuk volt bízva a találkozó gyakorlati lebonyolításának az oroszlánrésze. Ők irányították a tömegeket, ha kellett, élő kordont alkottak, ebédjegyet szedtek, információs anyagokat osztottak. Az Angela Merkel részvételével zajlott pódiumbeszélgetés alatt ők felügyelték a rendet az állami biztonsági emberek irányításával.

A magyar delegáció abban a csarnokban étkezett, ahol a cserkészek. Így többször is tanúi lehettünk, amint az asztal körül egymás kezét fogva hálát adtak az ételért.

A szervezők a záró istentiszteleten külön is megköszönték a segítségüket. Nélkülük nem lett volna Kirchentag.

Boda Zsuzsa – Frenyó Anna

::Nyomtatható változat::